Szemben a generikus gyógyszerkészítményekkel, amelyeknél a kis molekulasúlyú kémiai hatóanyag pontosan azonosítható, a biohasonló gyógyszerek makromolekuláris hatóanyagának térbeli (harmadlagos, negyedleges) szerkezeti jellemzői jelenleg ismeretlenek, vagyis a molekulák azonossága nem bizonyítható. Az esetlegesen kialakuló immunológiai reakciók miatt az automatikus helyettesíthetőség sem jöhet szóba. Ugyanakkor arra is találunk tudományos bizonyítékot, hogy ugyanazon gyártó ugyanazon készítményének különböző gyártási tételei között is lehetnek jelentősnek mondható változások a glikozilációban és egyéb poszttranszlációs módosulásokban ⁽¹⁾.

A biohasonló készítmények esetében tehát egy alapvetően orvosszakmai bizonytalanság megnehezíti az orvosszakmai alkalmazhatóság kérdéseit. Megfontolandó annak mérlegelése, hogy ez a típusú bizonytalanság nagyobb mértékű-e, mint általában egy új gyógyszerrel szemben fennálló információhiány.

Elmondható, hogy „A generikus gyógyszerek esetében a hatóanyag-azonosság bizonyítása alapfeltétel, amelyből következik a biológiai hatások azonossága. Ezzel szemben a hasonló biológiai gyógyszerek esetén csak a molekula nagyfokú hasonlósága bizonyítható, ezért a hatásosság hasonlóságát további összehasonlító biológiai vizsgálatokkal kell bizonyítani” ⁽²⁾.

A gyógyszerek közfinanszírozására fordítható keretek szűkülése igazolja a biohasonló terápiák létjogosultságát ⁽³⁾. A biohasonló készítmények egészség-gazdaságtani vonatkozásainak értékelését a fejlesztési költségek, az ár és az ártámogatási technikák, illetve finanszírozáspolitikai preferenciák vonala mentén mutatjuk be.

Fejlesztési költségek

A generikus gyógyszerekhez hasonlóan a biohasonló készítmények esetében is számolhatunk az alacsonyabb fejlesztési költségekkel. A célpontok azonosításának és a molekulák szűrésének költsége csökkenthető. A preklinikai és a klinikai vizsgálatok költségei is alacsonyabbak a biohasonló készítményeknél, szemben az originális készítményekkel. Míg azonban a generikus készítményeknél bioekvivalencia, addig a biohasonló készítményeknél biohasonlósági vizsgálat elvégzése szükséges. A gyártás területén azonban a biohasonló készítmények az originális biológiai terápiákhoz hasonló költségeket igényelnek.

Ártámogatás, árszabályozás

A jelenlegi árszabályozás szerint a hasonló biológiai gyógyszer a támogatásba befogadott biológiai referencia-gyógyszer termelői áránál legalább 30%-kal alacsonyabb termelői áron, az ez után a támogatási rendszerbe kerülő második hasonló biológiai készítmény ehhez képest további legalább 10%-kal, a harmadik készítmény a másodikként belépő gyógyszerhez képest további legalább 10%-kal alacsonyabb termelői áron, minden további belépő a már befogadott legalacsonyabb termelői árú gyógyszernél alacsonyabb termelői áron kerülhet be a támogatási rendszerbe ⁽⁴⁾. Ez a típusú hazai szabályozás gyakorlatilag markáns kereteket szab a „biohasonló árversenynek”. Fontos eleme az árversenynek, hogy melyik szereplőnél (Országos Egészségbiztosítási Pénztár, kórház, gyártó, forgalmazó, vényfelíró orvos) jelenik meg a vélelmezett árelőny és milyen formában (költségvetési megtakarítás, rabbat stb.).

Finanszírozáspolitikai preferenciák

A finanszírozáspolitikai preferenciák között alapvetően két megfontolást kell megemlítenünk. A biohasonló készítmények társadalombiztosítási támogatásba vétele az alacsonyabb ár révén vagy azonos betegszám mellett költségvetési megtakarítást eredményez vagy azonos költségvetési ráfordítás mellett nagyobb betegpopuláció kezelését teszi lehetővé, ezáltal növelve a társadalmi egészségnyereséget.

A magyarországi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a 2012 júliusától érvénybe lépő, az első két biológiai csoport (kolóniastimuláló faktorok és eritropoetinek) finanszírozására vonatkozó, úgynevezett biolicit eredményeként a csoportba tartozó készítmények társadalombiztosítási támogatására költött összeg 4,4 milliárd Ft-tal csökkent – 9,8 milliárd Ft-ról 5,4 millárd Ft-ra – és ezzel 45%-kal csökkentette a terület tb-támogatási igényét. Eközben a készítményekkel kezelt betegek száma nem csökkent jelentősen. A G-CSF készítmények esetében 4%-os, az eritropoetinek esetében 12%-os volt a kezelt betegek számának csökkenése egy év alatt (1., 2. táblázat) ⁽⁵⁾.

1. táblázat   Eritropoetinkészítmények tb-támogatása a 2011. 07. 01.–2012. 06. 30. (*) és a 2012. 07. 01.–2013. 06. 30. (**) közötti időszakban ⁽⁵⁾

ESA: erythropoiesis stimulating agent

2. táblázat   Kolóniastimuláló faktor (G-CSF) készítmények tb-támogatása a 2011. 07. 01.–2012. 06. 30. (*) és a 2012. 07. 01.–2013. 06. 30. (**) közötti időszakban ⁽⁵⁾

A tradicionális generikus árverseny egyik alappillére a generikus gyógyszerkészítmények helyettesíthetősége. Míg a generikus készítményeknél ez bevált módszer, addig a biohasonló termékeknél jóval korlátozottabbak a helyettesíthetőség lehetőségei, elsősorban az immunológiai vonatkozások miatt. Egyszerűbb a helyzet a kezelés indításakor, amikor az eredeti és hasonló biológiai készítmények egyaránt alkalmazhatók. Nehezebb kérdés az originális biológiai készítménnyel már megkezdett kezelés folytatásáról szóló döntés a biohasonló készítmények megjelenését követően: milyen formában lehet és szabad engedélyezni a helyettesítést. A nemzetközi tapasztalatok alapján annyi megfogalmazható, hogy a generikus piacon megszokott patikai helyettesítést a biohasonló készítmények esetében nem célszerű alkalmazni, ennél sokkal markánsabb orvosi felügyeletet igényel.

A biohasonló készítmények előtérbe kerülése komoly kihívást jelent a finanszírozók és az egészségpolitikusok számára: ugyanakkora forrásból növeljék a hozzáférést, vagyis a korszerű kezelésbe bevont betegek számát vagy azonos betegszám mellett realizálják az alacsonyabb árú biohasonló készítmények alkalmazásából adódó költségvetési megtakarítást. Azon országokban, ahol az originális innovatív készítményekhez való hozzáférés jobb, ott lehet a költségvetési megtakarításban gondolkodni. Olyan országokban, ahol a forrásszűkösség miatt időben elhúzódik az originális készítmények társadalombiztosítási befogadása, és a befogadást követően is erős korlátok érvényesülnek a kezelt betegek számára, ott érdemes inkább a biohasonló készítmények árcsökkenéséből adódó forrásokat a hozzáférés fokozására, a kezelt betegek számának növelésére fordítani.

Magyarországon az eddig a társadalombiztosítási támogatási körbe bevezetett biohasonló készítmények finanszírozási tapasztalatait kedvezőnek ítélhetjük. A jövőben célszerű a biohasonló készítmények számának olyan formában történő növelése, melynek révén a betegek hozzáférése javul a korszerű biológiai terápiákhoz.

Irodalom

1. Schiestl M, Stangler T, Torella C, Cepeljnik T, Toll H, Grau R. Acceptable changes in quality attributes of glycosylated biopharmaceuticals. Nat Biotechnol 2011;29:310–12.

2. Kerpel-Fronius S. Biológiai gyógyszerek ártámogatása klinikai farmakológiai nézőpontból. IME 2010;9(8):52–8.

3. Inotai A, Nagy B, Kaló Z. Biohasonló készítmények és bizonyítékokon alapuló egészségpolitikai döntéshozatal Közép-Kelet-Európában. Orvostovábbképző Szemle 2012;19(12):69–73.

4. 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról.

5. Hornyák L, Nagy Zs, Tálos Zs, Endrei D, Ágoston I, Csákvári T, Boncz I. A biohasonló gyógyszerek árversenyének tapasztalatai Magyarországon. Acta Pharm Hung 2014;84(2):83–7.