„A gabapentin legalább olyan eredményesen, sőt akár eredményesebben befolyásolja az alkoholfüggőség kimenetelét, mint az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) által jelenleg az alkoholfüggőség kezelésére engedélyezett készítmények – emeli ki dr. Barbara J. Mason, a The Scripps Research Institute (TSRI) alkohol- és addikciókutatási központjának vezetője. – Ehhez járul még az is, hogy ez ez az egyetlen olyan szer, mely javítja azon betegek alvását és hangulatát, akik úgy döntenek, hogy felhagynak az ivással vagy legalább csökkentik alkoholfogyasztásukat. A gabapentint máris széles körben alkalmazzák az alapellátási gyakorlatban, így mondhatjuk, hogy valóban ígéretes terápiás lehetőségről van szó.

A JAMA Internal Medicine című lapban november 4-én nyilvánosságra hozott tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy viszonylag biztonságos, hatásos, a betegek által jól tolerált szerről van szó. A gabapentin alkalmas lehet arra, hogy lefedje az alkoholdependencia kezelésében jelenleg meglévő hiányt. A becslések szerint az Egyesült Államokban körülbelül 8,5 millió ember problémája az alkoholfüggőség, ennek ellenére évente csak töredékük jut hozzá a FDA által az alkoholdependecia kezelésére engedélyezett gyógyszeres terápiához. Ennek oka részben a jelenleg rendelkezésre álló szerek korlátaiban keresendő.

A kezelés hiánya hatalmas probléma annak a jelentős negatív hatásnak a fényében, melyet az alkoholizmus gyakorol az egyénre és a társadalomra Azon túl, hogy az alkohol mélyrehatóan befolyásolja az egyén és a családtagok életét, elősegíti rosszindulatú daganatok, májbetegség, stroke és szívinfarktus kialakulását. Világszerte minden 25. haláleset az alkoholizmusra vezethető vissza.

A mostani vizsgálatban Mason és munkatársai véletlen besorolás alapján 900 mg vagy 1800 mg gabapentinnel vagyplacebóval kezeltek 150 olyan beteget, akik csak nemrégiben váltak absztinenssé. A 12 hetes kezelési periódus végére a nagyobb dózissal kezelt csoportban kétszer akkora volt a jelentősebb alkoholfogyasztástól tartózkodó személyek aránya, mint a placebocsoportban (45 százalék, illetve 23 százalék), a teljesen absztinensek tekintetében pedig négyszeres különbség mutatkozott – ugyancsak a nagy dózisú gabapentinnel kezeltek javára (17 százalék, illetve 4 százalék). A gyógyszer hatására ugyancsak csökkent az elfogyasztott adagok száma, illetve kevesebb beteg számolt be csillapíthatatlan alkohol”éhségről”, depresszióról és álmatlanságról. A kezelt betegek egyike sem jelentett mellékhatást a gyógyszeres kezeléssel összefüggésben.

A kisebb, 900 mg-os dózis az előnyös hatás tekintetében a placebo és a nagy dózis közé esett, ami azt jelzi, hogy valami olyasmi állhat fenn, melyet a klinikusok „dózis-válasz hatásnak” neveznek – megbízható mutató arra, hogy a kezelés valóban hatásos. „Úgy vélem, hogy most már magabiztosak lehetünk a gyógyszer farmakológiai hatásait illetően” − mondja dr. Mason.

Az FDA évtizedek óta kétféle kezelést engedélyez alkoholdependenciában. Az egyik a diszulfiram, mely abba az enzimatikus folyamatba avatkozik be, melynek révén a szervezet normális körülmények között lebontja az alkoholt, kellemetlen élménnyé téve az alkoholfogyasztást. A másik a naltrexon, mely az ivást követő jutalomérzés létrejöttéért felelős opioid receptorokat blokkolja az agyban. Mindkét kezelés célja, hogy elnyomja azt az élvezetkereső motivációt, ami elindítja az alkoholdependenciát. A jelenleg rendelkezésre álló szerek azonban viszonylag hatástalanok a szorongás, depresszió, álmatlanság és egyéb megvonási tünetek ellen, melyek segítenek fenntartani a már kialakult alkoholizmust. Magukat a szereket is úgy tervezték, hogy alkalmazásuk némiképp kellemetlen – ez pedig gyakran visszariasztja a betegeket szedésüktől.

Egy újabb szer, az akamprozát az egyetlen olyan egyéb hatóanyag a FDA által az alkoholizmus kezelésére elfogadott terápiák sorában, mely az akut megvonást követően az agyi stresszrendszerek működésében bekövetkező szabályozási zavar normalizálását célozza – hasonlóan a gabapentinhez. Ugyanakkor összességében mindössze mérsékelt hatásai mutatkoztak klinikai vizsgálatokban, és hatástalannak bizonyult az alvás- és hangulatzavarok enyhítésében.

A gabapentin biztonságossági profilja kedvező, és úgy tűnik, hogy hatását a GABA neurotranszmitter szintjének rendezése révén fejti ki az agynak az érzelmek közvetítéséért felelős részében, az amygdalában, ezáltal enyhítve a szorongást és az egyéb, stresszel összefüggő megvonási tüneteket. A gabapentinnek a hiperaktív agyi területekre kifejtett csillapító hatása vezetett el oda, hogy a FDA engedélyezte a szert az epilepszia és a neuropátiás fájdalom terápiájában. A gabapentint jelenleg is széles körben alkalmazzák off-label indikációval egy sor fájdalommal járó kórállapotban, például migrénben.

„Teljesen lázba jöttem attól a lehetőségtől, hogy mostantól több beteg hozzájuthat a kezeléshez – mondja dr. Mason. – Valóban szükség van arra, hogy az eddiginél többet tegyünk az alkoholfüggőség kezeléséért.”