A dohányzás, a rendszeres és túlzott alkoholfogyasztás, a nagymértékű sóbevitel, a mozgásszegény életmód, a magas vérnyomás és az emelkedett vércukorszint az a 6 legfontosabb kockázati tényező, amelyek célzott befolyásolásától az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az idő előtti elhalálozás mintegy 25 százalékos csökkenését reméli 2025-re.

Ezek azok a legfontosabb rizikófaktorok, amelyek kiemelt szerepet játszanak a 21. század négy legjelentősebb kórképcsoportja – a kardiovaszkuláris betegségek, a krónikus légúti betegségek, a rák és a diabétesz – epidémiájában. Az ENSZ 2011. évi csúcstalálkozóján úgy egészségügyi, mint gazdasági kihatásait tekintve kiemelt figyelmet kapott e téma, amelynek eredményeként döntés születettaz felsorolt négy kórképtípus gyakoriságának visszaszorításáról. Az erről szóló dekrétumot az ENSZ minden tagállama aláírta, majd a folyamat első lépéseként 2012 májusában életbelépett a WHO irányító testülete, a World Health Assembly (WHA) által kidolgozott intervenciós program („25×25 global road map” vagy „NCD road map”, „25×25 target”).

A program, amelynek központi eleme a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és a terápia eredményességének javítása, az idei Kardiológiai Világkongresszuson Melbourne, Ausztrália, 2014. május 4–7.) is központi témaként szerepelt. A The Lancet című folyóirat honlapjára ezzel párhuzamosan került fel egy tanulmány arról, hogyan alakulhat a programban kitűzött cél elérése az egyes rizikófaktorok módosulásától függően. A nemzetközi kutatómunka alapjául országspecifikus szisztematikus elemzések és epidemiológiai vizsgálati adatok szolgáltak a fenti négy betegségcsoportról és ezek kockázati tényezőiről, illetve a velük összefüggő halálozási tendenciáról.

A kutatók szerint a korai – vagyis a 30–70 éves kor között bekövetkező – elhalálozás valószínűségének csökkentése szempontjából a kardiovaszkuláris okú mortalitás visszafogása a meghatározó, nyilvánvalóan azért, mert részarányában ez a legtöbb halálesetért felelős és a prevenciós lépésekkel leginkább befolyásolható betegségcsoport.

A fenti négy kórképtípus (röviden NCD-k, noncommunicable diseases) okozta korai halálesetek kivédéséhez a programban részt vevő államok mindegyike vállalta, hogy a dohányzást és a túlzott konyhasó-fogyasztást 30–30 százalékkal, a káros alkoholfogyasztást pedig 10 százalékkal igyekszik visszafogni a következő évtizedben. A hipertónia előfordulási gyakoriságát 25 százalékkal kívánják csökkenteni, ami várhatóan az elhízás és a cukorbetegség növekvő gyakorisági trendjét is megfékezi. Ha a kitűzött cél minden kockázati tényező esetében megvalósul, ténylegesen sikerülhet közel 25 százalékkal csökkenteni az NCD-kkel összefüggő idő előtti mortalitást – mondják a kutatók.

A szóban forgó betegségtípusok soktényezős etiológiáját és az egyes rizikófaktorok egymásra hatását is figyelembe vevő statisztikai modellezés azt jelzi, hogy az említett célértékek elérése esetén 2025-re a férfiak körében 22 százalékkal, a nőknél 19 százalékkal csökkenhet a négy fő NCD okozta elhalálozás esélye a 30–70 év közötti korosztályban. Ezzel szemben, ha a jelenlegihez képest nem teszünk további erőfeszítéseket a legfontosabb kockázati tényezők befolyásolására, a csökkenés mértéke nem lehet több 10–11 százaléknál. Ha viszont a dohányzás gyakoriságát a javasolt 30 helyett akár 50 százalékkal is vissza lehetne fogni, akkor a férfiaknál valóban 25 százalékkal csökkenne az idő előtti mortalitás és a nőknél is csaknem ugyanilyen mértékű lehetne a kedvező hatás (a csekély különbség abból adódik, hogy világszerte több férfi dohányzik, mint ahány nő).

A dohányzás visszaszorításának fontosságát éppen ezért kiemelten hangsúlyozzák a szerzők. Mint mondják, a dohányzási tilalom alá eső nyilvános helyek körének kiterjesztése, a dohánytermékek forgalmazásának szigorítása és az ilyen termékekre kivetett adók, a reklámtilalom és a leszokást segítő beavatkozások kedvező hatása az alacsony jövedelmű és a közepesen fejlett országokban nyilvánulhat meg a legszembetűnőbben, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, és kisebb mértékben a légzőszervi betegségek mortalitásának alakulásában (a fejlett országok már ma is viszonylag jól teljesítenek e téren).

Számításaik szerint a 25×25 terv céljainak megvalósulása esetén 2025-ig világviszonylatban 34 százalékkal csökkenne a kardiovaszkuláris okú, 24 százalékkal a krónikus légúti betegségekkel összefüggő, 7 százalékokkal a daganatos eredetű és 5 százalékkal a diabétesz miatti halálozás. Konkrét számokban kifejezve ez mintegy 37 millió ember korai elhalálozásának kivédését vagy legalábbis késleltetését jelentené – 16 millióét a 30–69 év közötti és 21 millióét a 70 év feletti korosztályból. Ezen belül a kivédett kardiovaszkuláris okú halálesetek száma a 70 év alattiak körében elérné a 11 milliót.

Dr. Shanthi Mendis, a 25×25 prevenciós program WHO-koordinátora a Kardiológiai Világkongresszuson a rizikófaktorok befolyásolását szolgáló ajánlások költséghatékonyságára is rámutatott: a számítások szerint a populációszintű intézkedések egy főre eső költsége az 50 centet sem éri el. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a program sikeréhez a politikai együttműködés is elengedhetetlen. A stratégiai célok megvalósulásában az ENSZ, a World Heart Federation (WHF) és az American Heart Association (AHA) is aktívan közreműködik.