A nemrégiben bemutatott, Meghiúsult felzárkózás, félresiklott rendszerváltozás. Látlelet a magyar egészségügy közelmúltjáról című kötet nem egyszerű történeti áttekintés, hanem kíméletlen, adatokon alapuló számvetés a rendszerszintű problémákról és a politikai ciklusok stop-go mechanizmusairól.
Gazdasági realitások és strukturális törésvonalak
A kötet bemutatóján elhangzott adatok világos képet festenek a hazai ellátórendszer forráshiányáról, amely közvetve a gyógyszerészeti ágazatra és a lakossági terhekre is komoly nyomást gyakorol:
Miközben 1992-ben Magyarország az egy főre jutó egészségügyi közkiadások terén még a cseh szint 124%-án állt, 2024-re ez az arány a cseh szint mindössze 57%-ára esett vissza. A GDP-arányos ráfordítások a korábbi 5,9%-ról 4,8%-ra süllyedtek.
Orosz Éva számításai rámutatnak, hogy a lengyel szint elérése is közel 2000 milliárd forintos plusz forrást igényelt volna a kasszában, míg az EU27-es átlag elérése 3500 milliárdos többletet feltételezne.
A kötet módszertani nóvuma, hogy élesen elkülöníti a makro-, szakmai és mikrostruktúrákat. Rávilágít arra, hogy a tisztán felülről vezérelt, jogszabályi tollvonásokkal kikényszerített makroszintű változtatások miért maradtak hatástalanok az orvos-beteg kapcsolatok és az informális hierarchiák mélyen gyökerező, szocializmusból örökölt beidegződéseivel szemben.
Humán veszteségek és a transzparencia kérdése
A strukturális és finanszírozási elmaradás húsbavágó demográfiai következményekkel járt. Bár a '90-es évek közepétől abszolút értékben javultak a mutatók, relatív pozíciónk drasztikusan romlott: a 40 éves férfiak várható élettartamában a visegrádi versenytársakhoz mért hátrányunk mára 3,5 évre duzzadt. Az elkerülhető halálozások terén a cseh szint elérése 2018 és 2022 között 95 ezerrel kevesebb 75 év alatti áldozatot jelentett volna.
A könyvbemutató kerekasztal-beszélgetésén részt vevő szakértők – köztük Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke és Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász – kiemelték, hogy a transzparencia és az adatok nyilvánossága jelentheti a kiutat a jelenlegi krízisből. Az ellátórendszer minőségében tapasztalható szélsőséges, regionális kilengések kezeléséhez elengedhetetlen egy strukturált szakmai nyilvánosság visszaállítása.
Miért fontos a gyógyszerészeti elit számára is?
Bár az egészségügyi kormányzatban a 2026 tavaszán bekövetkező személyi változások és az új minisztérium felállítása friss várakozásokat indított el, a kötet arra figyelmeztet, hogy a „reformcsinálás” nem merülhet ki eseti tűzoltásban. A professzor asszony tézise szerint a strukturális átalakítás és a forrásbővítés nem egymást követő, hanem egymást feltételező, szimultán folyamatok.
Orosz Éva kötete kulcsfontosságú kézikönyv mindazon egészségügyi szakemberek, így a vezető gyógyszerészek számára is, akik meg akarják érteni a hazai egészségügyi makrofolyamatokat, az intézményrendszer tehetetlenségi erejét, és a racionális, adatvezérelt változásmenedzsment valódi feltételeit.
