A Parkinson-kórra jellemző tremor, rigor és járási nehézségek mellett az idő múlásával súlyos kognitív zavar is kialakulhat a betegeknél. Egy vizsgálat alapján a Parkinson-kóros betegek mintegy 60 százalékánál tapasztalható pszichózis és 80 százalékuknál alakul ki demencia. A pszichózisuk kezelésére alkalmazott antipszichotikumok szedése számos mellékhatással jár. Az éberség csökkenésével, az elhízással is összefüggésbe hozható fokozott diabétesz-kockázattal, a szív- és érrendszeri megbetegedések megnövekedett rizikójával kell számolni, és – hosszú távon – a Parkinson-kórnál tapasztalható mozgási zavarhoz hasonló problémák is kialakulhatnak. Az Amerikai Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága, az FDA, 2005-ben közzétett közleményében hívta fel a figyelmet arra, hogy az antipszichotikumok alkalmazása fokozza a stroke kockázatát is.
Az antipszichotikumok növelik a demenciában szenvedők mortalitását
Korábbi vizsgálatok eredményei alapján arra is figyelmeztet az FDA, hogy az antipszichotikumok szedése növeli a mortalitást a demenciában szenvedők körében. Bár a demenciában szenvedők jelentős része Parkinson-kóros, a két csoport nem mutat teljes átfedést.
Ötszörös lehet az elhalálozás kockázata, ha antipszichotikumot szed a Parkinson-kóros beteg
A Parkinson-kóros betegeket érintő, antipszichotikum-alkalmazással járó, esetlegesen megnövekedett mortalitás vizsgálatát végezte el dr. Weintraub kutatócsoportja. A friss vizsgálat célja annak a kiderítése volt, hogy a Parkinson-kóros betegek antipszichotikum-kezelése befolyásolja-e a betegek mortalitását, és tapasztalhatók-e a hatóanyagok között különbségek ebben a tekintetben.
A kutatók 7877 olyan Parkinson-kóros beteget vontak be a vizsgálatba, akik 1999 és 2010 között antipszichotikum-terápiában részesültek. Kontroll-csoportként az életkor, az etnikum, a nem, a diagnózis óta eltelt évek száma, illetve a demencia jelenléte szempontjából a kezeltek összetételével megegyező összetételű csoport szolgált.
Az eredmények arra mutatnak rá, hogy az antipszichotikum-kezelés megkezdését követő 180 napon belül az antipszichotikumot szedők körében 2,35-ször nagyobb volt a mortalitás, mint az antipszichotikum-kezelésben nem részesülőknél.
Hatóanyagok tekintetében voltak eltérések: míg a kvetiapin-kezelés 2,16-szorosára, addig a risperidon-terápia 2,46-szorosára, az olanzapin szedése 2,79-szeresére növelte a mortalitást. A haloperidol-alkalmazás kiugróan magas, a kontroll-csoporthoz viszonyítva 5,08-szoros mortalitási aránnyal járt együtt. Az első-generációs antipszichotikum (haloperidol) alkalmazása mintegy 50 százalékkal magasabb mortalitással hozható összefüggésbe, mint az újabb antipszichotikum-molekulák közé sorolt risperidoné vagy kvetiapiné.
Mellőzni kellene az antipszichotikumokat a Parkinson-kóros betegeknél?
A vizsgálat nem derítette ki azt, hogy pontosan mi vezet a mortalitás növekedéséhez, mivel az elhunytak adatai között általában az szerepelt, hogy Parkinson-kór okozta a halálukat. A vizsgálatot végző kutatók felhívják a figyelmet a körültekintő módon való antipsztichotikum-rendelésre. Emellett, alternatív megoldásként a dopamin-helyettesítő terápia során alkalmazott dózisok csökkentését javasolják, és érdemesnek tartják annak megfontolását, hogy a pszichózist ne antipszichotikumokkal kezeljék. „A helyzet azonban meglehetősen bonyolult, amikor egy kontrollálhatatlan hallucinációkkal küzdő vagy delíriumos Parkinson-kóros beteggel áll szemben az orvos, és nem áll a rendelkezésére hatásos és biztonságos terápiás megoldás”– jegyzi meg a közleményt megjelentető JAMA Neurology folyóirat szerkesztője, dr. Mark S. Barton.
