A cukorpótlók vagy cukorhelyettesítők (sugar subtitudes) fogalma sem a hazai, sem az angol/német irodalomban nem egységes, néhol az édesítőszerrel egyenértékű fogalomként használják, máshol ennél szűkebb, leginkább cukoralkoholokra vonatkozó jelentéssel találkozhatunk, írja az Alimento.blog.hu.
Ha nagyon erőltetjük a fogalmi meghatározást, akkor azt mondhatjuk, hogy a cukorpótlók a cukorral nagyságrendileg azonos édesítő hatással bíró, felhasználási módjukban a cukoréhoz nagyon hasonló anyagok. Ide leginkább az édesítésre használt cukoralkoholokat sorolhatjuk, illetve kakukktojásként a napjainkban felfutó glicint – de ettől függetlenül ezekre az anyagokra az édesítőszer kifejezés is nyugodtan használható. A cukornál nagyságrendekkel intenzívebb édesítők esetében a cukorpótló fogalom kevésbé állja meg a helyét, tekintettel arra, hogy a felhasználásuk jelentős mértékben eltér.
Az édesítésre használt anyagokat élelmiszer-adalékanyagként kell kezelni, ennek megfelelő az engedélyeztetésük is. Jelölésük az INS rendszerben (International Numbering System for Food Additives – ezek az „E-számok”) történik, ez egy egységes nemzetközi rendszer, de az egyes országok, térségek nem feltétlen engedélyeznek minden INS számmal rendelkező anyagot. Az édesítőszereknek külön alcsoportja (E950-969) van ezen belül, de nem minden édesítőszerként használt anyagot itt találunk, vannak olyanok, melyeket az emulgeálószerek vagy az ízfokozók között találunk meg. Ennek oka, hogy vannak anyagok, amik több mindenre jók és nem biztos, hogy édesítőként lettek először törzskönyvezve.
Az édesítőszerek csoportosítása rendkívül nehéz. A cukoralkoholok csoportját leszámítva kémiailag erősen heterogén mezőnyről van szó, a biológiai hatások tekintetében pedig általános kijelentéseket nem igazán lehet tenni. Ha tehát valaki úgy kezd egy mondatot, hogy "az édesítőszerek", akkor szépen meg kell kérni, hogy pontosítsa a mondat alanyát, mert szinte biztos, hogy az adott kijelentés alól a csapat jelentős része kivételt fog képezni. Szükséges egyértelműen leszögezni, hogy a "mesterséges" és "természetes" fogalmi páros az édesítők esetében teljesen rossz megközelítés – lehet ezen hosszú és felesleges köröket futni, de a lényeg egyszerűen annyi, hogy egy adott kémiai anyag biológiai hatása nem függ attól, hogy előfordul-e a természetben vagy sem, vagy hogy előállítása során egyszerűen kivonják valamiből, vagy valamilyen más, kémiai, biológiai (fermentáció) eljárással állítják elő. Szükségtelen és félrevezető tehát ilyen alapon megkülönböztetni akár az édesítőket, akár más élelmiszerekben használt adalék-anyagot.
