Az injekcióban mikrokristályok vannak, és miután befecskendezték a bőr alá, az apró kristályok egy gyógyszerraktárrá állnak össze, amelyből hónapok vagy évek alatt egy fogamzásgátló hormon, levonorgesztrel szabadul fel.
Mivel ez a „gyógyszerdepó” anélkül is kialakulhat, hogy nagy mennyiségű polimerre lenne szükség, a gyógyszerkészítmény továbbra is könnyen befecskendezhető egy egészen vékony tűvel. A depó sűrűségének megváltoztatásával még arra is van lehetőség, hogy a kutatók beállítsák, milyen sebességgel szabaduljanak fel a gyógyszermolekulák a szervezetben – ez a megoldás egyébként más gyógyszerekkel is működik.
Az oldószer, a benzil-benzoát biológiailag kompatibilis anyag, és korábban injekciós gyógyszerek adalékaként is használták. Ez az oldószer nem keveredik össze biológiai folyadékokkal, ez az oka annak, hogy a szilárd gyógyszerkristályok bőr alatti raktárba rendeződnek az injekció után. Amint ezek a gyógyszerraktárak kialakulnak, elég tömörek ahhoz, hogy visszanyerhetőek legyenek, ami lehetővé teszi a műtéti eltávolítást, ha valamiért le kell állítani a kezelést.
A kutatók egyelőre patkányokon tesztelték az új módszert. A három hónapos vizsgálat után a gyógyszer körülbelül 85 százaléka a „raktárban” maradt, ami arra utal, hogy sokkal hosszabb ideig folytatódhat a gyógyszerkibocsátás – írja a Nature Chemical Engineering folyóirat cikke nyomán a hvg.hu.
