Éva 67 éves. Tünetmentesen ment el egy általános kivizsgálásra – semmi baja nem volt különösebben. Az MRI talált valamit. Az orvos azt mondta: nagy a baj. Két gerincműtét és hét év szenvedés következett. „A műtét után elviselhetetlen volt a fájdalom: sírtam és feküdtem" – meséli.

Péter 38 éves versenykerékpáros. Tíz éve él egy porckorongsérvel, amellyel versenyeket nyert és edzett. Egy kontroll MRI után az orvos közölte: a jövőben műteni kell, és van esély a bénulásra is. Péter azóta retteg. Saját szavaival: „Szerinted vehetek még tartós tejet?"

A Sherlock Rehab szakmai blogján megjelent új elemzés szerint mindkét eset ugyanarra a jelenségre mutat rá: a nocebo-hatásra – arra, amikor az orvosi kommunikáció maga válik a szenvedés forrásává.

Nem a gép a probléma – hanem a szavak

A nocebo-hatás a placebo „gonosz ikertestvére": negatív várakozásokból fakadó valódi biokémiai rosszabbodás. Nem pszichológiai képzelgés – az agy ténylegesen aktiválja a fájdalompályákat, mintha sérülés történt volna.

Az orvos-beteg kommunikáció szerepét tudományos adatok is alátámasztják. Egy kísérletben vérnyomáscsökkentőt adtak férfiaknak; azok körében, akiket tájékoztattak a lehetséges mellékhatásokról, 43,6% tapasztalta azokat – a tájékoztatás nélküli csoportban mindössze 15,3% (Silvestri et al., 2003). Ugyanaz a gyógyszer, más szavak – teljesen eltérő eredmény.

Az MRI-értelmezés korántsem tévedhetetlen

Az elemzés rámutat arra is, amit a betegek ritkán tudnak: a képalkotó vizsgálatok értelmezése rendkívül szubjektív. Herzog és munkatársai 10 különböző MRI-központtal vizsgáltatták meg ugyanazt a 75 beteget – egyetlen esetben sem született teljes szakmai egyetértés a diagnózisban (Herzog et al., 2017). Egy másik vizsgálatban két tapasztalt radiológus ugyanazt a felvételt értékelte egymástól függetlenül: a betegek több mint felénél eltért a diagnózis (van Rijn et al., 2005).

Eközben 40 éves kor felett a tünetmentes emberek 50%-ánál látható porckorong-degeneráció az MRI-n – ez normális öregedés, nem betegség (Brinjikji et al., 2015).

Más országokban már változtattak

A jelenség nem ismeretlen a nemzetközi egészségügyi rendszerekben. Norvégiában Oslo legnagyobb kórházában bevezették a „watchful waiting" protokollt: gerincpanaszok esetén az első hat hétben nem végeznek képalkotó vizsgálatot, kivéve ha sürgős tünetek indokolják. Az eredmény: 78%-kal kevesebb MRI, 52%-kal kevesebb műtét – és a betegek 85%-a elégedettebb volt az ellátással, mint a hagyományos úton kezelt csoport (Hellum et al., 2011).

Konkrét eszközök a betegeknek

Az elemzés szerzője, Olosz József, a Sherlock Rehab szakmai vezetője hangsúlyozza: a cél nem az orvosokkal szembeni bizalmatlanság növelése, hanem a betegek felkészítése.

„Nem arról van szó, hogy ne bízzunk az orvosokban. De jogunk és felelősségünk kérdezni" – írja az elemzésben.

A cikk konkrét kérdéseket ad a betegek kezébe, amelyeket bármely leletközlésen feltehetnek:

„Mennyire gyakori ez az elváltozás az én koromban tünetmentes embereknél?"

„Hány emberből okoz ez valóban tüneteket?"

„Próbálhatnánk először konzervatív kezelést?"

„Kérhetek egy második véleményt, mielőtt döntök?"

Forrás: sherlockrehab.hu

A cikk szerzője:
Olosz József, vezető gyógytornász, manuálterapeuta

A cikk teljes verziója és a felhasznált források listája:
https://sherlockrehab.hu/blog/amikor-a-kep-fontosabb-lett-mint-az-ember-az-mri-orulet-csapdai/

(Fotó: Michal Jarmoluk képe a Pixabay-en)