A férfiak és a nők közötti markáns különbségek nem csupán kulturális vagy életmódbeli tényezőkön alapulnak, hanem mélyen gyökerező anatómiai és biológiai eltéréseken, amelyek ismerete elengedhetetlen a személyre szabott tanácsadáshoz – nyitotta a webinárt Szűcs Zsuzsanna, az MDOSZ elnöke, aki a női szervezet fiziológiai sajátosságait és az azokból adódó táplálkozási dilemmákat helyezte a fókuszba. 

A női csontrendszer specifikus jegyei – mint például a medence szerkezete – olyan megbízhatóan jelzik a biológiai nemet, mint a koponya vagy a csöves csontok méretei. A testösszetételt vizsgálva a nők esetében nemcsak a tíz százalékkal alacsonyabb izomtömeg a meghatározó, hanem annak minősége is: a női izomzatban túlsúlyban vannak az egyes típusú, lassabb összehúzódású, ugyanakkor jobb vérellátású és magasabb inzulinérzékenységgel bíró izomrostok, amelyek hosszabb ideig képesek kifáradás nélkül dolgozni. Ugyancsak specifikus a zsírszövet eloszlása, hiszen a nők esetében magasabb a barna zsírszövet aktivitása és a szubkután zsír aránya, ami kedvezőbb anyagcsere-hatásokkal, például magasabb adiponektin-szinttel jár. 

Ugyanakkor a női szervezet hormonális státusza rendkívül dinamikusan változik a menstruációs ciklus során, közvetlen hatást gyakorolva az inzulinérzékenységre, a vércukorszintre és az étvágyra, ami a luteális fázisban gyakran energiaigény-növekedést és metabolikus változásokat eredményez. 

Gyógyszer-interakciók és társadalmi nyomás

A krónikus betegségekre szedett gyógyszerek és a mikrotápanyagok interakcióját kiemelten fontos területként említette Szűcs Zsuzsanna. A protonpumpa-gátlók, bizonyos vérnyomáscsökkentők vagy orális antidiabetikumok ugyanis számos vitamin és ásványi anyag – többek között a vas, a kalcium, a magnézium és a B-vitaminok – hasznosulását ronthatják, ami fokozott figyelmet igényel a nők étrendjének összeállításakor. 

A fiziológiai kérdéseken túl kitért a társadalmi környezetre és a nőkre nehezedő pszichés nyomásra is, rámutatva a visszatérő, gyakran irreális soványságideál és a fiatalságkultusz káros hatásaira, amelyek szemben állnak a magyar nők körében tapasztalt jelentős túlsúlyproblémákkal és az evészavarok gyakoribb előfordulásával.

A nők kettős terhet viselnek a társadalomban – hangsúlyozta előadása zárásaként. A munkahelyi elvárások mellett a láthatatlan munka, mint a háztartás vezetése, a családtagok gondozása és az élelmiszer-beszerzés döntő többsége továbbra is jórészt az ő vállukon nyugszik, ami alapjaiban határozza meg a családi táplálkozási szokásokat és a nők saját egészségmegőrzési lehetőségeit is.

Hiányállapotok és elhízási trendek

A kor előrehaladtával drasztikusan nő a túlsúly és az elhízás aránya a magyar nők körében, amit a 65 év felettiek esetében mért, csaknem 80 százalékos többlettesttömeg-arány is élesen tükröz. Erről már Lugasi Andrea élelmiszertudományi szakértő beszélt, aki a hazai női populáció táplálkozási szokásait és tényleges tápanyagbevitelét vette górcső alá, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) 2019-es, mérföldkőnek számító, reprezentatív felmérésére alapozva. 

Bár a hormonális és anatómiai különbségek miatt elengedhetetlen lenne a nemekre és életkorra szabott táplálkozási irányelvek szigorúbb követése, az adatok elkeserítő képet festenek – mondta. – A tápanyageloszlást vizsgálva megállapítható, hogy míg a szénhidrátbevitel nagyjából megfelel a WHO ajánlásainak, addig a zsírfogyasztás mértéke meghaladja a 30 energia-százalékos küszöböt, miközben az étrendből fájóan hiányoznak a telítetlen zsírsavak és az élelmi rostok – emelte ki. 

A koleszterinbevitel valamennyi korcsoportban meghaladja az ajánlott 300 milligrammot, a sófogyasztás pedig a javasolt mennyiség több mint kétszeresét éri el, ami a keringési betegségek prevenciója szempontjából kritikus kockázati tényező. Az ásványi anyagok közül a kálium, a kalcium és a cink bevitele a nők jelentős részénél nem éri el a szükségletet, a vitaminok tekintetében pedig a D-vitamin, a folsav, a biotin, a pantoténsav és a B12-vitamin alacsony szintje ad okot aggodalomra. 

Bár a nők több mint 60 százaléka szed valamilyen étrend-kiegészítőt az egészségmegőrzés és immunerősítés reményében, a populációs szintű élelmiszer-fogyasztási adatok – különösen a tejtermékek, a teljes értékű gabonák, a halfélék és a zöldség-gyümölcsök terén tapasztalt hiányosságok – továbbra is komoly közegészségügyi beavatkozást sürgetnek. 

A megoldás kulcsa az „Okostányér” ajánlásainak tudatosabb beépítése lenne a mindennapokba, hiszen az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás – a mozgásszegény életmód ellensúlyozásával együtt – elengedhetetlen feltétele a krónikus, nem fertőző betegségek hatékony megelőzésének és a női egészség hosszú távú megőrzésének – összegezte Lugasi Andrea.

A női életút anyagcsere-térképe a fogantatástól a menopauzáig

A fogantatás előtti százöt naptól kezdődően egészen a menopauza utáni időszakig járta körül a női életút szénhidrát-anyagcsere vonatkozásait Tüű László belgyógyász-endokrinológus, kiemelve, hogy az életkezdet valódi időpontja már a petesejt érésével elindul, így az anyai testösszetétel, a teherbeeséskori testsúly és az anyagcsere-állapot meghatározó epigenetikai programozó hatással bír az utód jövőbeni egészségére. 

A terhességi cukorbetegség és az anyai hiperinzulinémia, például PCOS esetén, fokozottan növeli a magzati testtömeget, ami hosszú távon az utód anyagcsere-betegségekre való hajlamát erősíti. Az inzulinrezisztencia a női reprodukciós rendszerben kiemelt szerepet játszik, hiszen a petefészek az egyik legtöbb inzulinreceptorral rendelkező szövet; a magas inzulinszint közvetlenül stimulálja a férfi típusú hormonok termelését, gátolja a tüszőérést és felborítja a ciklus szabályozását.

A PCOS gyakran normál testtömeg mellett is megjelenhet, ezért a diagnosztikában nem elegendő a BMI-re hagyatkozni, elengedhetetlen a vércukor- és inzulinterheléses vizsgálat a hiperinzulinémia típusának differenciálásához – magyarázta Tüű László. – Míg a túlsúlyos pácienseknél a testsúlycsökkentés és a kardió típusú mozgás hatékonyan helyreállítja az anyagcserét, a vékony testalkatúaknál a szénhidrátok okos elosztása, a fehérjebevitel növelése és az izomépítő edzések jelentik a terápiás kulcsot, szoros dietetikai támogatás mellett. 

A menopauza beköszöntével a helyzet tovább bonyolódik: az ösztrogén metabolikus védőhatásának elvesztése, az alapanyagcsere jelentős csökkenése és az inzulinválasz romlása drasztikus változásokat idéz elő. Egy menopauzába lépő nő alapanyagcseréje napi 200-300 kcal-val is csökkenhet, ami megfelelő életmódbeli korrekciók nélkül évi több kilogramm zsír felszaporodásához vezethet – hangsúlyozta az endokrinológus. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a változókor után a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a legnagyobb halálozási kockázatot a nők számára, amit a kedvezőtlenebbé váló lipidprofil és a magasabb koleszterinszint tovább fokoz. 

Mivel az inzulin növekedési faktor is egyben, a megemelkedett inzulinszint és a magasabb testtömegindex együttesen az emlőtumorok rizikóját is növelik, ugyanakkor a menopauza után elért, legalább 10 kilogrammos fogyás jelentősen, akár 60 százalékkal mérsékelheti ezt a kockázatot. Előadása zárásaként kitért az újonnan megjelent magyar szakmai ajánlásra, amely a perimenopauza és a menopauza időszakában követendő étrendi beavatkozásokhoz nyújt szakértői támogatást mind a dietetikusok, mind az orvosok számára.

Reproduktív dietetika és metabolikus védelem

A nők átlagéletkora Magyarországon 79 év, az egészségben eltöltött évek száma csupán 63-64, ami komoly felelősséget ró az egyénre a tudatos életmód tekintetében – mondta Erdélyi Alíz, az MDOSZ főtitkára, aki előadása fókuszába a reproduktív időszakot, valamint a perimenopauza és a menopauza szakaszát állította. 

A reproduktív dietetika kapcsán kiemelte a multidiszciplináris együttműködés jelentőségét, hiszen a szakorvosok és a dietetikusok szoros munkája elengedhetetlen a meddőségi problémák kezelésében, különösen az inzulinrezisztencia, a PCOS és a pajzsmirigybetegségek terápiás támogatásában. 

Mivel a meddőség hátterében komplex problémák húzódnak, így a „súlypont a súlyon” elv érvényesül. A fertilitást a kóros túlsúly és a tartós energiahiány – amelyet gyakran a szélsőséges testideálok hajszolása vált ki – egyaránt gátolja. A PCOS-sel élő nők étrendjét illetően a rostban gazdag, omega-3 zsírsavakban bővelkedő, alacsonyabb zsírtartalmú és optimális szénhidrát-elosztású táplálkozást jelölte meg célként, egyénre szabott, testösszetétel-mérésen alapuló beavatkozásokkal. 

A menopauza időszaka nem egy „lezárandó” életszakasz, hanem egy új kezdet, ugyanakkor holisztikus figyelmet igényel, mivel az ösztrogénszint csökkenése az anyagcsere minden területére kihat – fogalmazott a dietetikus, hangsúlyozva, hogy a centrális elhízás ötszörös kockázata, a romló lipidprofil és a magasabb szív- és érrendszeri rizikó ebben a korban már nem csupán testsúlyproblémaként, hanem összetett metabolikus folyamatként kezelendő. 

Gyógyszerészi útmutató a női egészség támogatásához

A mikrotápanyagok, hatóanyagok és a szupplementáció női egészségre gyakorolt komplex hatásairól beszélt előadásában Budai Marianna szakgyógyszerész, aki szerint bár a kiegyensúlyozott táplálkozás lenne az elsődleges forrás, a valóságban sok esetben elengedhetetlen a célzott étrend-kiegészítés, különösen akkor, ha a páciensek már eleve hiányállapotokkal vagy olyan speciális egészségügyi kihívásokkal küszködnek mint az infertilitás vagy a menopauza.

A krómnak a szénhidrát-anyagcsere „nyomelemeként” kulcsszerepe van az inzulinszabályozásban és a farkaséhség mérséklésében. A terápiás siker érdekében a szervetlen krómformákkal szemben a króm-pikolinát és a különösen magas biohasznosulású krómos élesztő alkalmazása javasolt. A csontritkulás prevencióján túl a D-vitamin minden életszakaszban elengedhetetlen, a PCOS-től a kardiovaszkuláris kockázatok csökkentéséig. Az olajos kapszulák és a zsíros étkezés közbeni bevétel drasztikusan javítja a D-vitamin hasznosulását, a napi adagolás pedig heti vagy kétheti „blokkokban” is kivitelezhető.

A koenzim Q10 és szelén kombinációjának kardioprotektív, a nők esetében különösen jelentős mortalitáscsökkentő hatásait vizsgálatokkal is igazolták. A minőségi formula – a kristályszerkezet és az élesztős szelén – meghatározó, mivel a szerves formák felszívódása sokszorosa a szervetlenekének. 

A „halolaj” megnevezés önmagában kevés – hangsúlyozta Budai Marianna a zsírsavak kapcsán: az EPA és DHA pontos mennyisége és aránya a meghatározó, különösen a várandósság alatti szupplementációban. Említést tett még a homoktövis-kivonatokról is, mint az omega-7 zsírsav értékes forrásáról, amely a menopauzával járó nyálkahártya-szárazság kezelésében nyújthat hatékony segítséget.

A szupplementáció nem „marékszámra” történő alkalmazást, hanem tudatos, szakértői ajánláson alapuló választást kíván – összegezte előadásában a gyógyszertudományok doktora. – A gyógyszerészi konzultáció során kulcsfontosságú a termékek összetételének, a hatóanyagok kémiai formájának és a felszívódást segítő vagy gátló tényezők – étkezési szokások, gyógyszerkölcsönhatások – tisztázása. A tudatos szupplementáció alapja a minőségi, igazoltan hatékony készítmények kiválasztása, amelyekkel a páciens egészségi állapota érdemben támogatható.

Borítókép: adobestock/archív