A globális potyautas-rendszer alkonya

A világ gyógyszerpiaci bevételeinek közel 60 százaléka ma már az Egyesült Államokban keletkezik, miközben Európa részesedése nagyjából 20 százalékra zsugorodott. Az amerikai politika ezért egyre határozottabban képviseli azt az álláspontot, hogy a globális innováció költségeit nem kívánja tovább egyedül viselni.

Az amerikai törekvések nem köthetők kizárólag egyetlen adminisztrációhoz vagy politikai ciklushoz. A különböző kormányzatok ugyan eltérő eszközökkel, de ugyanabba az irányba haladtak: nyomást gyakorolnak a gyógyszerárakra, és igyekeznek elérni, hogy más országok is nagyobb szerepet vállaljanak az innováció finanszírozásában.

Az Egyesült Államok számára kulcskérdéssé vált a legalacsonyabb nemzetközi árak figyelembevétele, ez azonban olyan helyzetet teremt, amelyben az alacsony árú piacokon való megjelenés a gyógyszergyártók számára már nem csupán szerény megtérülést jelent, hanem globális kockázatot is – magyarázta az AIPM igazgatója.

Amikor a legalacsonyabb ár már kockázat

A rendszer logikája egyszerű. Ha egy innovatív készítmény egy kisebb európai országban nagyon alacsony áron jelenik meg, az később az amerikai árszintekre is hatással lehet. Egy vállalat számára ezért könnyen előfordulhat, hogy egy kis piac kedvező ellátása sokkal nagyobb bevételkiesést okoz más országokban.

Szalóki Katalin szerint ez már most érzékelhető következményekkel jár. 

Az innovatív gyógyszerek bevezetésének száma csökken, miközben a kivonásoké nő – fogalmazott.

A cégek egy része újragondolja európai jelenlétét, és egyes esetekben inkább később lép piacra vagy egyáltalán nem vezeti be készítményeit bizonyos országokban. Ezzel párhuzamosan Európa több nagy piaca tovább szigorítja a költségcsökkentési intézkedéseket, ami tovább növeli a bizonytalanságot.

Mindeközben Kína már nem pusztán a nyugati innováció követője. Az elmúlt években jelentősen megerősítette kutatás-fejlesztési kapacitásait, és egyre több új molekula születik kínai kutatóközpontokban. A globális verseny tehát két irányból is nyomás alá helyezi Európát.

A magyar kettős szorítás

Magyarország helyzetét az európai trendeknél is nehezebbé teszi a hazai szabályozási környezet. A rendszer egyszerre érzékeli az amerikai árnyomást és az európai költségcsökkentési törekvések hatásait.

Különösen problémás a referenciaárazás gyakorlata, amelynek következtében a nyugat-európai árcsökkentések hatása a magyar rendszerben is megjelenik. A hazai finanszírozó hagyományosan erős alkupozícióval rendelkezik, így a magyar árszintek számos esetben az európai mezőny alsó részébe kerültek.

A magyar piac a globális vállalatok szemében egyre inkább toxikus környezetté válik az új gyógyszerek korai bevezetése szempontjából – vélte Szalóki Katalin, aki szerint a probléma nem pusztán az árakról szól. 

Az innovatív gyógyszergyártók szerint egyre nagyobb gondot jelent az is, hogy a helyi döntési és érdekképviseleti központok fokozatosan kikerülnek Magyarországról. A regionális szervezeti átalakítások következtében a hazai piac súlya csökken, ami hosszabb távon a hozzáférési lehetőségeket is befolyásolhatja.

Befagyott árak, növekvő feszültségek

Egyes támogatott készítmények esetében olyan konstrukciók vannak érvényben, amelyek gyökerei két évtizeddel ezelőttre nyúlnak vissza. Miközben az infláció, az árfolyamváltozások és a gyártási költségek jelentősen emelkedtek, a cégek sok esetben hosszú ideig vállalták a veszteséges jelenlétet. Pedig egyes készítmények átmeneti hiánya is rámutatott arra, hogy egy tartósan veszteséges termék ellátása nem tekinthető automatikusan garantáltnak.

Szalóki Katalin szerint az a korábbi feltételezés, hogy a gyártók minden körülmények között fenntartják a magyarországi forgalmazást, ma már nem feltétlenül állja meg a helyét. A nemzetközi döntések egyre inkább globális szempontok alapján születnek.

Az átláthatóság hiánya

A helyzet értékelését jelentősen nehezíti, hogy a magyar gyógyszerkiadások valós szerkezetéről kevés nyilvánosan hozzáférhető adat áll rendelkezésre. Miközben az Egyesült Államokban és számos európai országban pontosabban követhetők az innovatív gyógyszerekre fordított kiadások, Magyarország esetében eltérő becslések keringenek.

A transzparens gyógyszerkassza szerepe az elmúlt években fokozatosan csökkent, miközben egyre nagyobb jelentőségre tettek szert az egyedi finanszírozási megoldások. Ez ugyan rövid távon lehetőséget biztosít egyes betegek kezelésére, de nem helyettesíti a kiszámítható társadalombiztosítási befogadást.

A szakma szerint az egyedi méltányossági rendszer nem képes biztosítani ugyanazt az egyenlő hozzáférést, mint egy stabil, előre tervezhető finanszírozási modell. Az adatgyűjtés és az eredmények nyilvánossága terén is jelentős fejlesztésekre lenne szükség.

Nagy a várakozás a most felálló egészségügyi kormányzattal szemben

Bár az új egészségügyi kormányzati struktúra még nem állt fel teljes egészégben, több kulcsszereplő már ismert, az AIPM egyelőre óvatos optimizmussal figyeli a változásokat. Szalóki Katalin szerint az új vezetők többsége jól ismeri az innovatív gyógyszerek hozzáférésével kapcsolatos kihívásokat és a nemzetközi folyamatokat.

Kiemelte, hogy Hegedűs Zsolt miniszter, valamint a gyógyszerügyekért felelős vezetők számára nem ismeretlenek azok a piaci változások, amelyek egyre nehezebb helyzetbe hozzák a kisebb európai piacokat. A leendő NEAK-vezető, Kaló Zoltán személye pedig azért lehet fontos a szektor számára, mert kutatói és egészség-gazdaságtani háttere alapján pontosan érzékelheti az innovatív terápiák befogadásának és finanszírozásának hosszú távú következményeit.

Rövid távon nem feltétlenül újabb százmilliárdok jelentik a megoldást – szögezte le Szalóki Katalin, aki sokkal fontosabbnak tartja a kiszámítható szabályozási környezetet és a rendszeres szakmai párbeszédet. Hozzátette, hogy már az is jelentős előrelépést jelentene, ha a döntéshozók és az iparág szereplői rendszeresen egy asztalhoz ülnének, és a befogadási rendszer működéséről, valamint a gyógyszerkassza jövőjéről kiszámítható keretek között tudnának egyeztetni. A gyógyszeripar számára ugyanis önmagában az is erős üzenet lenne, ha a rendszer újra tervezhetővé válna, és a vállalatok nem kétéves vagy még hosszabb bizonytalansági időszakokkal lennének kénytelenek számolni. 

Nem belügy, hanem Európa-szintű kihívás

Az AIPM szerint a helyzet javításához nem kizárólag többletforrásokra van szükség. Több olyan intézkedés is létezik, amely elsősorban szabályozási és szervezési kérdés.

Ide tartozik a kiszámítható befogadási folyamat, az európai uniós határidők következetes alkalmazása, valamint a rendszeres és nyilvános befogadási listák megjelentetése. Fontos lenne a támogatási kategóriák egyszerűsítése és a finanszírozás tervezésének korszerűsítése is.

Kedvező jel, hogy a kérdés európai szinten is egyre nagyobb figyelmet kap. Az innovatív gyógyszerekhez való hozzáférés problémája ma már nem egy-egy ország belügye, hanem közös európai kihívás.

Nem tudjuk kivonni magunkat a globális folyamatok hatása alól, de az már rajtunk múlik, hogy a magyar szabályozási környezet mennyire lesz versenyképes – mondta az igazgató, aki szerint a következő évek meghatározóak lesznek.

A kérdés végső soron nem iparági, hanem betegellátási kérdés. Ha Magyarország nem tud alkalmazkodni az átalakuló gyógyszerpiaci környezethez, az innovatív terápiák megjelenése tovább lassulhat. Ennek következményeit pedig elsősorban a betegek fogják megérezni.