Történjen akár az engedélyező hatóság, akár a forgalomba hozatali engedély jogosultjának kérésére, egy már piacra került gyógyszer visszavonása olyan döntés, ami csak nyomós indokkal lehetséges. Ilyen lehet a való életben történő alkalmazás során felmerülő új biztonsági kockázat vagy jelentős gyógyszerkölcsönhatás gyakori előfordulása, ami kedvezőtlenül befolyásolja az engedélyezéskor még pozitívnak látszó előny-kockázati viszonyt. A döntés annál megalapozottabb, minél szélesebb körű információk támasztják alá – így a spontán mellékhatás-jelentések értékelése mellett klinikai vizsgálatokból, metaanalízisekből, kohorszvizsgálatokból származó adatok is.
Jogszabályi kötelezettség
| Különvélemények |
Farmakovigilanciai kérdésekben nem feltétlenül egységes az EMA és a tagországi gyógyszerhatóságok álláspontja. A vizsgált időszakban további 12 hatóanyagot visszavontak több, de nem minden EU-tagállam piacáról. Ilyen például a 15 tagországban jelenleg is forgalmazott nimesulid, amelynek alkalmazása során bizonyítottan nagyobb ugyan a hepatotoxicitás kockázata, mint más NSAID-ok alkalmazásakor, az EMA állásfoglalása szerint azonban a megfelelő betegek kiválasztásával és szoros követéssel a rizikó kezelhető. Ennek ellenére több tagország – Spanyolország, Finnország, Belgium és Írország – gyógyszerhatósága indokoltnak tartotta a nimesulid kivonását a nemzeti gyógyszerpiacról. |
Az Európai Unióban engedélyezett gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyének jogosultjait 2005 óta törvény kötelezi arra, hogy az engedélykérelem dokumentációjához kockázatkezelési tervet (RMP, risk management plan) csatoljanak, amely részletesen bemutatja a forgalmazó oldaláról megvalósítandó farmakovigilanciai tevékenységet. A helyes farmakovigilanciai gyakorlat szabályozására 2012 júliusában életbe léptetett új uniós szabályozás tovább szigorítja a gyógyszer-biztonságosság értékelését a készítmények teljes életciklusa alatt. Az unió gyógyszer-engedélyező hatóságához (EMA, European Medicines Agency) beérkező mellékhatás-jelentéseket rendszeresen értékelik, és a rendelkezésre álló farmakovigilanciai adatok teljes körének számba vételével döntenek a gyógyszerek alkalmazásához kapcsolódó esetleges változtatásokról.
Brit kutatók az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az EMA, az uniós tagállamok, illetve Norvégia, Izland és Lichtenstein nemzeti gyógyszerhatóságainak honlapján, továbbá a PubMed adatbázisában angol és francia nyelven fellelhető adatok szisztematikus áttekintésével, valamint az EudraVigilance adatbázisából kézhez kapott információk alapján adnak képet arról, hogyan alakult a biztonsági kockázat miatti gyógyszervisszavonások döntés-előkészítése tíz év távlatában az EMA gyakorlatában.
Tíz év – közel húsz hatóanyag
A vizsgált időszakban 19 gyógyszert vontak vissza az EU piacairól – köztük ATC-besorolás szerinti gyakoriság alapján zömmel a központi idegrendszerre ható szereket (analgetikumok, antidepresszívumok, antipszichotikumok, altatószerek; n=5 hatóanyag), a váz- és izomrendszerre ható farmakonokat (nem szteroid gyulladáscsökkentők és izomrelaxánsok; n=5), valamint a tápcsatorna és anyagcsere gyógyszereit (antidiabetikumok, testtömegcsökkentők; n=4). A visszavonás elsődleges oka a gyógyszeralkalmazáshoz köthető kardiovaszkuláris történések nagy gyakorisága (n=9), a májkárosító hatás (n=4) vagy különféle neurológiai-pszichiátriai eltérések gyakori előfordulása (n=4) volt.
Az érintett farmakonok közül legtovább – 49 évig – a nem specifikus béta-mimetikumként ható orciprenalin és az ópiát fájdalomcsillapító dextropropoxifen volt forgalomban. A legrövidebb időt – mindössze két évet – a 2003-ban jóváhagyott COX-2-gátló valdecoxib és az obezitás leküzdésére 2006-ban engedélyezett rimonabant töltötte a piacon. A medián életciklus 23 évnek adódott.
Szilárdabb megalapozottság
A visszavonás hátterét 95 százalékban (n=18) egyedi mellékhatás-jelentések adták, amit az esetek kétharmadában (n=12) eset-kontroll vizsgálatok (n=4), kohorszvizsgálatok (n=4), véletlen besorolásos, kontrollos klinikai vizsgálatok (n=12) és metaanalízisek (n=5) adatai is megerősítettek. A tendencia egyértelműen azt jelzi, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb szerephez jutnak a robusztus vizsgálati adatok a gyógyszervisszavonás döntésének előkészítésében. A spontán mellékhatás-jelentések természetesen továbbra is kulcsszereppel bírnak, hiszen számos nemkívánatos hatásra vagy gyógyszerkölcsönhatásra csak a napi rutinban derül fény – akkor, amikor a kezelt betegpopuláció heterogén jellegéből adódóan nagyobb valószínűséggel befolyásolják a gyógyszerhatást társbetegségek, párhuzamosan szedett egyéb gyógyszerek és különféle rizikótényezők. Az észlelt nemkívánatos hatások jellegéről és gyakoriságáról értékes kiegészítő-magyarázó információkkal szolgálnak a farmakoepidemiológiai vizsgálatok és a szisztematikus áttekintések, amelyek így megalapozottabbá teszik a visszavonás szükségességéről alkotott döntést.
Az EU piacáról kivont gyógyszerek 2002–2011 között
Hatóanyag | Terápiás terület | Engedélyezés | Visszavonás | Visszavonás oka |
Rofecoxib | NSAID (COX-2-gátló) | 1999 | 2004 | Trombózis |
Thioridazin | Neuroleptikum (α-adrenerg és dopaminerg antagonista) | 1958 | 2005 | Szívbetegségek |
Valdecoxib | NSAID (COX-2-gátló) | 2003 | 2005 | Kardiovaszkuláris és bőrbetegségek |
Rosiglitazon | Antidiabetikum (PPAR-agonista) | 2000 | 2010 | Kardiovaszkuláris betegségek |
Sibutramin | Elhízottság kezelése (szerotonin-noradrenalin reuptake-gátló) | 1999 | 2010 | Kardiovaszkuláris betegségek |
Orciprenalin | Szimpatomimetikum (nem specifikus β-agonista) | 1961 | 2010 | Szívbetegségek |
Benfluorex | Étvágy- és lipidszintcsökkentő | 1974 | 2009 | Billentyűbetegség – pulmonális hipertónia |
Clobutinol | Centrálisan ható köhögéscsillapító | 1961 | 2007 | QT-megnyúlás |
Buflomedil | Értágító (α1- és α2- receptor-antagonista) | 1974 | 2011 | Neurológiai és kardiális betegségek (esetenként halálos kimenetellel) |
Veraliprid | Neuroleptikum (és dopaminergreceptor- antagonista) | 1979 | 2007 | Neurológiai és pszichiátriai betegségek |
Rimonabant | Elhízottság kezelése (kannabinoidreceptor- antagonista) | 2006 | 2008 | Pszichiátriai betegségek |
Carisoprodol | Izomrelaxáns | 1959 | 2007 | Intoxikáció – pszichomotoros károsodás Függőség – visszaélések |
Aceprometazin + Acepromazin + Clorazepat | Altató | 1988 | 2011 | Kumulatív mellékhatások Visszaélések – halálesetek |
Dextropropoxifen | Ópiát analgetikum | ~1960 | 2009 | Halálos túladagolás |
Nefazodon | Antidepresszívum | 1994 | 2003 | Májkárosodás |
Ximelagatran/ melagatran | Antikoaguláns (trombingátló) | 2003 | 2006 | Májkárosodás |
Lumiracoxib | NSAID (COX-2-gátló) | 2003 | 2007 | Májkárosodás |
Sitaxentan | Vérnyomáscsökkentő (endothelin-receptor-antagonista) | 2006 | 2010 | Májkárosodás |
Bufexamac | NSAID | ~1970 | 2010 | Kontakt allergia |
Forrás: McNaughton R et al.. An investigation into drug products withdrawn from the EU market between 2002 and 2011 for safety reasons and the evidence used to support the decision-making. BMJ Open 2014;4:e004221.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
McNaughton R et al.: An investigation into drug products withdrawn from the EU market between 2002 and 2011 for safety reasons and the evidence used to support the decision-making. BMJ Open 2014;4:e004221.
