A kutatás rávilágít a pszichedelikus vizsgálatok alapvető gyengeségére: a kettős vak elrendezés fenntarthatatlanságára. Mivel a kontrollcsoport tagjai azonnal felismerik a hatóanyag hiányát, a kialakuló csalódottság (nocebo-hatás) torzítja az eredményeket, mesterségesen felértékelve a hatóanyagcsoport sikerét. 

Szigetiék ezt a torzítást úgy küszöbölték ki, hogy a pszichedelikumokat olyan hagyományos antidepresszáns-vizsgálatokkal hasonlították össze, ahol szintén hiányzott a placebokontroll. 

A kutatás igazolta, hogy a páciens elvárása (hogy mit hitt, mit vett be) esetenként erősebb módosító tényező, mint maga a farmakon. A pszichedelikumok hatása elválaszthatatlan a kísérő pszichoterápiától („trip”), ami megnehezíti a tisztán farmakológiai hatás mérését. 

Az eredmények óvatosságra intenek a „varázsgomba-terápiák” körül kialakult felfokozott várakozásokkal szemben, kiemelve, hogy a generikus antidepresszánsok hatékonysága továbbra is versenyképes, írja a Qubit.

Borítókép: atchív/adobestock