A gyógyszerek biztonságosságára vonatkozó ismereteink két fő forrása a klinikai vizsgálatok és a spontán bejelentések. Utóbbi csoportba tartoznak az orvosi szakirodalomban közölt esetek is. Az alábbiakban ezt a témát járjuk körül.

Az orvosi szaklapokban és kongresszusokon elhangzó előadásokon gyakran találkozunk esetleírásokkal, amelyek konkrét betegek kórtörténetének bemutatásával hívják fel a figyelmet valamely speciális szempontra. Bár a napjaink orvoslását meghatározó EBM (Evidence Based Medicine) korában az esetleírások az „evidenciahierarchia” legalsó fokán helyezkednek el, sok esetben mégis fontos szerepük lehet a különleges megfontolást igénylő egyedi esetek feldolgozásában (jellemzően ritka kórképek diagnosztikájának és terápiájának speciális szempontjait tárgyalják). Az esetleírásokban sokszor említenek a szerzők a farmakovigilancia szempontjából releváns információkat: nem csupán a kezelés során fellépő mellékhatásokat, hanem egyéb jelentendő eseményeket is, mint például várandósok gyógyszerszedése, gyógyszer-interakciók stb. (1).

A hatályos jogszabályok kötelezik az egészségügyi szakembereket és a forgalombahozatali engedély jogosultjait is a tudomásukra jutott mellékhatások jelentésére. A 2005. évi XCV. törvény (Gytv.) 18. § (2) szerint „Az egészségügyi dolgozó köteles az általa észlelt vagy tudomására jutott feltételezett mellékhatást haladéktalanul a gyógyszerészeti államigazgatási szervnek jelenteni” (2). A jogosultakat pedig a 15/2012-es EMMI rendelet 6. § (7) kötelezi: „Az EudraVigilance adatbázis részére történő jelentéstétel körében a forgalomba hozatali engedély jogosultja az orvosi szakirodalomban leírt feltételezett mellékhatásokat is jelenteni köteles” (3).

Felmerül a kérdés, hogy a szakirodalomban közölt mellékhatások és más, a farmakovigilancia szempontjából releváns információk hogyan jutnak el a gyógyszerek aktuális előny/kockázat arányát folyamatosan monitorozó szervezetekig (hatóságok, forgalombahozatali engedély jogosultjai).

A legkézenfekvőbb lehetőség (lenne), ha az esetet a szakirodalomban vagy kongresszuson ismertető szerzők maguk jelentenék azt az adott gyógyszert forgalmazó cégnek vagy a hatóságnak. Akár a cégnek, akár a hatóságnak továbbítják a bejelentők az esetet, minden érintett tudomást szerez róla, végső soron pedig az átadott információ eljut az európai gyógyszeradatbázisba (EudraVigilance). Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézettől (OGYÉI) kapott tájékoztatás szerint azonban sajnos a szerzők jellemzően nem tesznek eleget e jogszabályban is lefektetett bejelentési kötelezettségüknek.

Van egy másik módja is annak, hogy a szakirodalomban közölt esetek bekerüljenek a gyógyszerbiztonsági rendszerbe. A jogszabályok ugyanis kötelezik a forgalombahozatali engedéllyel rendelkező cégeket arra, hogy rendszeresen szemlézzék a szakirodalmat a készítményeiket érintő esetleges mellékhatások azonosításának céljából. E szemlézés során a gyógyszercégek tudomására jutnak a készítményeiket érintő fontos információk, amelyeket továbbítanak a hazai és nemzetközi farmakovigilancia-adatbázisokba.

Speciális problémát jelent, ha a közleményből nem derül ki az alkalmazott gyógyszer neve, csupán hatóanyagot említ a szerző. Ez esetben minden gyártónak fel kell tételeznie, hogy az ő készítményét alkalmazták. Ez ugyanannak az esetnek a többszörös bejelentését eredményezheti a EudraVigilance-be. A kérdést legegyszerűbben úgy lehet feloldani, ha az érintett cég képviselője megkeresi a levelező szerzőt, hogy kiderítse a konkrét gyógyszerkészítményt. Ezt az utánkövetésnek nevezett eljárást gyakran alkalmazzák a farmakovigilanciában azon esetekhez történő kiegészítő adatgyűjtés során, amelyeknél nem áll rendelkezésre elegendő információ a feldolgozáshoz. Egy olyan hatóanyag esetében, amely sok generikus készítményben megtalálható, a cikk szerzőjét akár tíznél több cég is megkeresheti a konkrét gyógyszer kiderítése érdekében. Nem nehéz belátni, hogy ez egyik részről sem hatékony eljárás!

A levelező szerző sokszor már-már zaklatásként éli meg az egymás után jelentkező cégek megkereséseit. A másik oldalról viszont a jogosultak, illetve az általuk ezzel megbízott szolgáltatók részéről jelentős kapacitásokat köt le az irodalmi esetek követése. Egy nem reprezentatív saját felmérés szerint 2015-ben 11 alkalommal kellett megkeresnünk irodalmi esetek szerzőit. Az átlagos válaszadási idő 11 nap volt. Hat alkalommal sikerült azonnal (egy napon belül) választ kapnunk, míg a legtovább 46 napig kellett várnunk a szerző visszajelzésére.

Levonhatjuk tehát a kézenfekvő következtetést: mind a mellékhatások bejelentését előíró jogszabályi kötelezettség, mind pedig az említett nagyszámú megkeresés esélye elégséges indokul szolgálhat az esetismertetések szerzőinek, hogy a közléssel párhuzamosan jelentsék az esetet a hatóságnak vagy a gyártónak. A bejelentés talán legegyszerűbb módja az OGYÉI által működtetett online mellékhatás-bejelentő felület használata (4). A mellékhatást publikáló szerzők sok megkeresésnek vehetik elejét, valamint növelhetik a farmakovigilancia adatgyűjtő rendszerek hatékonyságát, ha közleményükben nem csupán hatóanyagnevet említenek, hanem – legalább zárójeles utalásként – a konkrét gyógyszerkészítmények nevét is közzéteszik.

A farmakovigilancia fontosságát nehéz lenne túlhangsúlyozni, hiszen a gyógyszeres kezelés mindig együtt jár bizonyos kockázattal. Egy nemrég napvilágot látott tanulmány szerint 1953 és 2013 között 462 gyógyszert vontak ki a piacról mellékhatás miatt (5). Ezeket a mindig jelen lévő kockázatokat csak jól működő farmakovigilanciarendszer segítségével van esélyünk a minimálisra csökkenteni. E munka egyik fontos eleme az orvosi szakirodalomban megjelenő mellékhatások hatékony gyűjtése és feldolgozása, mely tevékenységhez a közlemények szerzői is nagymértékben hozzájárulhatnak.

Irodalom

1. Bagladi Zs, Lengyel Zs, Klujber V. Nem felesleges adminisztráció! Az „egyéb”, gyűjtött gyógyszerbiztonsági események és jelentőségük. Medical Tribune 2016;16:24–25.
2. 2005. évi XCV. törvény az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról
3. 15/2012. (VIII. 22.) EMMI rendelet az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek farmakovigilanciájáról
4. http://www.ogyei.gov.hu/MELLEKHATAS_BEJELENTES/
5. Onakpoya IJ, Heneghan CJ, Aronson JK. Post-marketing withdrawal of 462 medicinal products because of adverse drug reactions: a systematic review of the world literature. BMC Medicine 2016;14:10