Habár a kutatások a folyamatot egy Mucorcircinelloides gombafélének tulajdonítják, nem kizárt, hogy más gombák, baktériumok, vírusok és organizmusok is képesek ellenállni ilyen módon a gyógyszereknek.
A tanulmány szerzője, a Duke Egyetem molekuláris genetika és mikrobiológia professzora, Joseph Heitman elmondta, a mechanizmus eddig még nem tapasztalt flexibilitást ad a szervezet számára. A klasszikus mendeli mutáció egy vissza nem fordítható állandósuló változást idéz elő a szervezetben, amíg az epimutáció csak időleges átalakulást okoz, a test a körülmények változásának megfelelően formálódik.
Az epimutáció oly mértékben tranziens (átmeneti), hogy a kutatók korábban át is siklottak e felett. A mechanizmusra dr. Heitman kollégái akkor bukkantak, amikor a Mucorcircinelloides gombás kórokozó emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálták az FK506 elnevezésű hatóanyag alkalmazásakor.
A fertőzés egy ritka, de gyakran halálos vírus, mely a legyengült immunrendszert támadja. A petricsészében található gombához a kutatók hozzáadták az ellenanyagot, ekkor figyelték meg, hogy néhány organizmusnak – mely túlélte a kezelést – megváltozott a mérete, és kevésbé mutálódott, mint társai. A tudósok ezt követően izolálták a gombát és génszekvenálás segítségével elemezték a FKBP12 gént befolyásoló mutációs folyamatokat.
Habár a mutációt nem sikerült kimutatniuk a mintákban, felfedezték, hogy a megváltozott mikroorganizmusok, igyekeztek rejtve maradni és nem mutatni a mutáció jeleit.
A tanulmány másik szerzője, Silvia Calo professzor a jelenségről úgy nyilatkozott, mint a laboratóriumi elemzések szokásos vakvágányáról, amikor a mintákat értékelhetetlennek minősítik és megsemmisítik, de ez esetben mégsem ez történt. A kutatók figyelmüket a jelenségre fordították, és azon kezdtek töprengeni, hogy az instabil gyógyszer-rezisztenciát az RNS vagy RNSi interferencia (molekuláris mechanizmus) okozza e.
Tudták, hogy habár az RNSi nincs jelen minden organizmusban, a Mucorcircinelloides esetében mégis aktív szerepet játszik. Ennek felismerését követően dr. Calo az RNS-ek jelenlétét kereste a gyógyszer-rezisztens izolátumokban, de nem talált az FKBP12 génben. Ugyanakkor felismerte a keresett RNS-eket a génben lappangtak. Ez a felfedezés megerősítette a kutatási eredményeket, miszerint a Mucorcircinelloides kétféleképpen képes ellenállni a gyógyszereknek; mutációval, vagy visszafordítható epimutációval.
Ez a fajta rugalmasság lehetővé teszi az organizmusok számára, hogy a hatóanyag kiváltotta „nyomásnak” megfelelően reagáljanak. A kutatók úgy vélik, hogy a jövőben felhasználhatják majd a mechanizmust célzott módon is.
