Az 1-es típusú cukorbetegeknél az inzulin használatának szükségessége egyértelmű. A 2-es típusú cukorbetegeknél, a betegség előrehaladott állapotaiban, amikor az antidiabetikumok alkalmazása nem jár a kívánt eredménnyel, inzulin adagolására kerülhet sor.
Becslések alapján jelenleg világszerte körülbelül 406 millió 2-es típusú cukorbeteg él, a kalkulációk azt mutatják, hogy számuk 2030-ra 511 millióra emelkedik. A 2-es típusú diabéteszesek több, mint a fele három országban, Kínában (130 millió), Indiában (98 millió) és az Amerikai Egyesült Államokban (32 millió) él.
Kevés gyártó, magas költségek
40 évvel ezelőtt az inzulin volt az első géntechnológiai módszerrel előállított gyógyszer. Napjainkra a géntechnológiával előállított inzulin-készítmények teljesen kiszorították az állati inzulinokat. Mivel géntechnológiai „gyártásról” van szó, az előállítható inzulin-mennyiségnek elméletileg nincs felső határa. Ezzel szemben a valós kép azt mutatja, hogy az előállítás költségei magasak, és világszerte csak három gyártó (Novo Nordisk, Sanofi és Eli Lilly) uralja a piacot.
Afrikában a legnagyobb a hiány
A szegényebb országokban sok beteg nem engedheti meg magának az inzulinos terápiát. Afrikában például hétszeres inzulinmennyiségre lenne szükség ahhoz, hogy valamennyi, arra rászoruló diabéteszest el tudjanak látni vele.
Növekvő inzulinigény
Nehezíti a helyzetet, hogy 2030-ra, a cukorbetegség egyre gyakoribbá válásával összefüggésben, világszerte az inzulin iránti igény további növekedésével kalkulálnak. A számítások alapján legalább 20 százalékos mértékben fog nőni az inzulinszükséglet.
Az inzulin iránti igényt jelentősen befolyásolja a jövőben az is, hogy mekkora HbA1C-célértéket jelölnek ki. Jelenleg a 2-es típusú cukorbetegek 7,4 százaléka részesül inzulinkezelésben. Amennyiben a HbA1C-célértéket a diabetológiai szempontból indokolható 7,0 százalékra redukálják, akkor már a 2-es típusú cukorbetegek 15,5 százaléka kellene, hogy inzulinkezelést kapjon.
Forrás:
