Három olyan fehérjét vizsgáltak, amelyek a vizeletből is könnyen kimutathatók, majd több mint 1500 beteg 4 évnél is hosszabb utánkövetésével egy olyan statisztikai modellt dolgoztak ki, amely az egyes fehérjék szintjének alakulásából egy relatív kockázatot (hazard ratio) állapított meg.
Az eredmények szerint az MCP-1 és az YKL-40 fehérjék tartósan magas szintje megbízható prediktora a progresszív veseelégtelenség bekövetkezésének. A harmadik fehérje, az uromodulin (UMOD) magasabb koncentrációja viszont éppen a szerv regeneratív képességével asszociálható.
Az eredményeket állatkísérletekkel is igazolták, ahol megfigyelték, hogy a progresszív vesekárosodást mutató egereknél az MCP-1 és YKL-40 fehérjéket kódoló gének aktivitása fokozódott. Az eredmények jól használhatók egy jövőbeni szűrő/monitoring teszt vagy eszköz kidolgozásához.
