A fájdalom csillapítása az orvos- és gyógyszerésztudomány egyik legrégebbi törekvése. A különféle fájdalmak multifaktoriális eredetét is tekintve előnyös lehet a monokomponensű készítményekkel szemben az adjuváns hatóanyagot is tartalmazó készítmények választása. Ezzel összhangban a WHO analgetikus létráján már az első lépcsőn megjelenik a nem opioid jellegű fájdalomcsillapítók adjuvánsokkal való kombinációja.

Mérsékelt kardiovaszkuláris rizikójú személyeknél a kis dózisú acetilszalicilsav nem csökkenti a szív- és érrendszeri mortalitást, a szívinfarktus, a stroke/TIA vagy az instabil angina kockázatát.

Az aszpirin igen széles körben elterjedt gyógyszer, amely – többek között – igen hatásos vérlemezke összecsapódás-gátló hatásáról is ismert.

A kis dózisú acetilszalicilsav szedésének abbahagyása mintegy 37 százalékkal növeli meg a nem kívánatos kardiovaszkuláris események bekövetkezésének az esélyét.

A terhességi toxémia szempontjából rizikócsoportba tartozó kismamák pontos szűrése és időben elkezdett kisdózisú acetilszalicilsav-kezelése akár negyedére csökkentheti a preeclampsia kialakulásának esélyét.

A 75 év fölöttiek kis dózisú acetilszalicilsav-alkalmazása akár ötszörös vérzésrizikóval járhat, mint a fiatalabbaknál tapasztalt. A gyomorsavszekréciót gátló szerek preventív alkalmazására esetükben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni!