Az AHA kongresszusán bemutatták azokat az eredményeket, amelyeket a periprocedurális vérzés értékelése tekintetében kaptak sürgős beavatkozást igénylő pácienseknél.

A dabigatrannal folytatott kettős terápia egyöntetűen kedvezőbb volt a sztenteléssel végzett PCI-n átesett pitvarfibrilláló betegeket vizsgáló összes fontos alcsoport esetében.

Egy kutatás eredménye szerint az antikoaguláns terápiában részesülő betegek 93%-a úgy gondolja, nagyon fontos az antidótumok elérhetőségének ismerete.

Pitvarfibrillációban szenvedő, sztentbeültetésen áteső betegek körében a kettős terápia esetében kevesebb major vérzéses esemény fordult elő.

Azokban, akik véralvadásgátló terápiában részesülnek, felmerülhet a kérdés, hogy vajon mikor érdemes más készítményre váltaniuk, és hogy egyáltalán kell-e. Természetesen gyakori, amikor az illetőnek a kezelés időtartama alatt, akár élete végéig ugyanazt a szert javasolja a szakember, ám vannak olyan állapotok, amikor szükséges vagy javasolt egy másik antikoagulánsra való áttérés. Hogy pontosan mikor, azt prof. dr. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától tudtuk meg.

A nem K-vitamin típusú, új orális antikoagulánsok megjelenése nagy előrelépést hozott a pitvarfibrilláció okozta stroke és szisztémás embolizáció megelőzésében. Az összegyűlt klinikai vizsgálati bizonyítékok alapján összesített hatékonyságuk és biztonságosságuk felülmúlja a K-vitamin-antagonista kezelést.

A mélyvénás trombózis akut terápiája után nagy hangsúlyt kap az állapot ismételt kialakulásának prevenciója, és a poszttrombotikus szindróma (PTS) megelőzése.