A pitvarfibrilláció egyre nagyobb betegcsoportot érintő ritmuszavar, amely jelentősen növeli a betegek mortalitását és morbiditását, ezen belül is különösen a stroke, a szívelégtelenség és a demencia kockázatát. A kockázat csökkentésére az esetek döntő többségében élethosszig tartó antikoaguláns-terápia bevezetése szükséges. Míg a hagyományos K-vitamin-antagonista kezelés kivitelezése gyakran nehéz vagy lehetetlen, továbbá vérzéses mellékhatásokkal is jár, addig az új direkt orális antikoagulánsok (dabigatran, rivaroxaban, apixaban, edoxaban) alkalmazása áttörést hozott a terápiában: egyrészt alkalmazásuk is könnyebb, másrészt pedig ugyanolyan jó vagy még jobb eredményeket produkálnak mind a stroke prevenciója, mind a vérzéses események tekintetében.

Az elmúlt évben az antikoaguláns kezelés területén forradalmi változást eredményezett az egyik nem K-vitamin antagonista típusú orális antikoaguláns készítmény (NOAC) antidótumának megérkezése.

Antikoaguláns kezeléskor meg kell őrizni a véralvadás és a vérzékenység kényes egyensúlyát.

A K-vitamin-antagonista orális antikoagulánsok hatékonyak a tromboembóliák kezelésében és megelőzésében. A szűk terápiás tartomány és az INR ellenőrzése miatt gyakori az adherencia csökkenése, ami éppen az elkerülni kívánt szövődmények gyakoriságának növekedését idézi elő. A már forgalomban lévő új orális antikoagulánsok (rivaroxaban, dabigatran) a K-vitamin-antagonistákhoz hasonló terápiás hatásossággal bírnak, viszont nem igényelnek monitorozást – ezért esetükben az adherencia is jobb. Az adherenciát a gyógyszerszedés napi adagja is befolyásolja, ezért a rivaroxaban esetén várható a nagyobb adherencia.