Klinikai vizsgálatok sora támasztja alá a magnéziumpótlás kedvező hatását – többek között – a 2-es típusú cukorbetegség megelőzése és kezelése, a kardiovaszkuláris egészség támogatása, az oszteoporózis prevenciója, illetve egyes pszichiátriai kórképek komplementer terápiája terén (1, 2).
Az emberi szervezetben a magnéziumion a második leggyakrabban előforduló intracelluláris kation, a káliumot követően, és egyben a negyedik leggyakoribb ásványi anyag, a kalciumot, káliumot és nátriumot követve a sorban.
A legtöbb (~60%) magnézium a csontokban és a fogakban van jelen. Figyelemreméltó, hogy a szervezet összes magnéziumtartalmának mindössze kb. 1%-a található az extracelluláris térben, illetve csupán körülbelül 0,3%-a a vérben, ilyen módon az utóbbi szintje nem megbízható prediktora az intracelluláris magnéziumszintnek vagy a szervezet összes magnéziumtartalmának. A magnézium vérben mért koncentrációja normál esetben 0,75–0,95 mmol/l; de egyes tanulmányok alapján a 0,85 mmol/l alatti magnéziumszintek már fokozott egészségügyi rizikóval hozhatók kapcsolatba. Bármilyen akut magnéziumigény esetén a csontokban található magnézium nem szabadítható fel gyorsan, és a magnéziumszükséglet fedezése az intracelluláris kompartmentekben található magnéziumból történik. A mindennapi diagnosztikai és terápiás gyakorlat szempontjából lényeges, hogy a normál tartományban lévő szérummagnéziumszint nem zárja ki a szervezet magnéziumhiányát.
A napi ajánlott bevitel (RDA) magnéziumból a férfiaknál 420 mg/nap, a nőknél 320 mg/nap. Európai és USA-beli vizsgálatok alapján a nyugati típusú étrend magnéziumtartalma alacsony, és az USA-ban a magnéziumbevitel ~500 mg/nap értékről 175–225 mg/nap mennyiségre csökkent az elmúlt 100 év során.
A szervezet magnéziumegyensúlyának szabályozásában fontos szerepet kap az intesztinális abszorpció, illetve a renális reabszorpció. Miközben a magnézium zöme passzív transzport révén paracellulárisan szívódik fel a bélcsatornából, addig egy kisebb hányada a tranziens receptor potenciál melasztatin (TRPM) ioncsatornákon (TRPM6 és TRPM7) szívódik fel, aktív transzporttal.
A magnézium táplálékkal vagy ivóvízzel való bevitelének a csökkenése, a vesén keresztüli fokozott magnéziumvesztés, illetve bizonyos gyógyszerek krónikus alkalmazása a magnéziumellátás zavarához, hipomagnezémiához vezethet. Vesetoxikus hatóanyagok szintén serkenthetik a magnézium vesén keresztüli ürülését, míg a metformin a gasztrointesztinális magnéziumvesztés révén okozhat hipomagnezémiát. Egyes krónikus betegségek, mint pl. Crohn-betegség, colitis ulcerosa, cöliákia, Whipple-kór, ronthatják a magnézium intesztinális abszorpcióját.
A magnézium több mint 800 enzim kofaktora az emberi szervezetben. Ez a tény megmagyarázza azt, hogy a szervezet magnéziummal való megfelelő ellátottsága és a magnézium-egyensúly biztosítása miért nélkülözhetetlen feltétele számos élettani működésnek (1).
A magnézium és pótlásának jelentősége a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában
A magnézium cukoranyagcserét befolyásoló hatása több pilléren nyugszik: számos enzim kofaktoraként működve, ioncsatornák nyitását és zárását szabályozva, illetve különféle gének expresszióját befolyásolva támogatja a hasnyálmirigy β-sejtek inzulinszekrécióját, növeli a sejtek inzulinérzékenységét, illetve szerepet kap a glikolízis és a glükoneogenezis többlépcsős enzimatikus folyamataiban.
Az inzulinrezisztencia és a magnézium-plazmaszint közötti fordított arányossággal leírható kapcsolat éppen úgy igazolt, mint a cukorbetegség és a szervezet magnéziumstátusza közötti összefüggés.
A magnéziumbevitel és a cukorbetegség kockázata között fordított arányosság áll fenn egy 37 309 résztvevős kohorszvizsgálat eredményei alapján. Egy másik, 41 186 résztvevő bevonásával végzett, prospektív kohorsz pedig arra mutat rá, hogy a magnéziumban dús táplálkozás (mindenekelőtt teljes kiőrlésű gabonafélék) jelentősen csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának a kockázatát. Figyelemre méltó, hogy a hipomagnezémia prevalenciája körülbelül tízszer magasabb a 2-es típusú cukorbetegek körében, mint az egészséges populációban.
Összességében kijelenthető, hogy a magnéziumszupplementáció növeli az inzulinérzékenységet, és csökkenti a glükózszintet mind diabéteszes, mind pedig nem diabéteszes egyéneknél (1).
A magnézium és pótlásának szerepe a kardiovaszkuláris kórképek megelőzésében
A magnéziumhoz értágító hatás köthető, amely a kalciumcsatornákon kifejtett hatásra, az endoteliális funkció szabályozására és a nitrogén-monoxid- (NO) termelés befolyásolására egyaránt visszavezethető. Emellett a magnézium hozzájárul a szívizom kontraktilitásának és a szívritmusnak a szabályozásához.
Epidemiológiai vizsgálatok eredményei konzisztensen rámutatnak arra, hogy a magnéziumbevitel fordított arányú kapcsolatban áll a magas vérnyomással és a különféle kardiovaszkuláris kórképek (köztük pitvarfibrilláció, ventrikuláris tachycardia, szívinfarktus) rizikójával.
A magnéziumpótlás mind normotenziós, mind hipertenziós egyéneknél hozzájárul a vérnyomás csökkentéséhez (2).
A magnéziumszupplementáció támogatja a metabolikus egyensúlyt, nem okoz testtömeg-növekedést
A szervezet magnéziumellátottsága és a metabolikus szindróma – amelyben az inzulinreszisztencia mellett jelen van a magas vérnyomás, az elhízás és a magas koleszterinszint – közötti összefüggés alátámasztott. Egy metaanalízis alapján a napi magnéziumbevitel 150 mg-mal való emelése 12%-kal csökkenti a metabolikus szindróma rizikóját (1).
Eloszlathatók azok az aggályok, amelyek szerint a magnéziumpótlás súlygyarapodást eredményezhet. Vizsgálatok eredményei is alátámasztják, hogy a magnéziumpótlás nem okoz testtömeg-növekedést, sőt kedvezően hathat a derékkörfogatra, testtömegindexre (BMI-re) (3, 4).
Rafiee és munkatársai elemzése (28 randomizált elrendezésű, kontrollált vizsgálat, 2013 fő bevonásával) alapján a magnéziumszupplementáció nem okozott szignifikáns változást a vizsgált személyek antropometriai mutatóiban (testtömeg, BMI, testzsírtartalom, derékkörfogat), miközben az elhízottak alcsoportjában (BMI > 30 kg/m2/*/; n = 997 fő) 2,09 cm-rel csökkent a derékkörfogat (p = 0,040) (3).
Egy másik szisztematikus áttekintés és metaanalízis (32 randomizált elrendezésű, kontrollált klinikai vizsgálat; 48–450 mg/nap magnéziumpótlás, 6–24 héten át) pedig arra mutatott rá, hogy a magnéziumpótlás 0,21 kg/m2/*/-rel csökkentette a testtömegindexet (p = 0,048), elsősorban a korábban magnéziumhiányos, inzulinrezisztens és elhízott pácienseknél (4).
A magnézium szerepe a csont- és izomműködésben, az immunfunkcióban és a mentális egészségben
A magnézium lényeges szerepet kap a csontanyagcsere szabályozásában, az oszteoklasztok és oszteoblasztok aktivitásának szabályozásában. A megfelelő magnéziumellátottság a csontok ásványianyag-sűrűségének (BMD) javulásával, az oszteoporózis rizikójának csökkenésével hozható kapcsolatba – különösen a posztmenopauzális korú nőknél (2).
Magnézium szükséges az izmok kontrakciójához és relaxációjához, és a magnéziumhiány izomgyengeséggel, vázizomgörcsökkel járhat. Időskorban a magnézium hozzájárulhat a korral bekövetkező izomvesztés (szarkopénia) mérsékléséhez – az izomfehérjék szintézisének serkentése révén (2).
A magnézium az immunműködésben is nélkülözhetetlen, jelenléte serkenti a T-sejtek és a makrofágok aktivitását, szabályozza a gyulladásos választ (2).
Újabban intenzíven tanulmányozzák a magnézium pszichiátriai zavarok megelőzésében és kezelésében játszott szerepét. A magnézium mentális egészségre kifejtett hatásai hátterében sokféle mechanizmus húzódhat meg, többek között az intracelluláris kalciumszint és a neurotranszmitter-felszabadulás szabályozása. A magnéziumszupplementáció ígéretes komplementer terápiás lehetőség, amely enyhítheti a szorongás és a depresszió tüneteit, továbbá a magnézium – természetes N-metil-D-aszpartát- (NMDA) antagonistaként és gamma-amino-vajsav- (GABA) agonistaként – szerepet kaphat az inszomnia adjuváns kezelésében is (2).
Összegzés
A szervezet élettani működésének és metabolikus egészségének a támogatása érdekében az optimális ásványianyag- és nyomelem-ellátottság részeként törekedni kell a magnézium-egyensúlyra is (1, 2).
IRODALOM
1. Akimbekov NS, Coban SO, Atfi A, Razzaque MS. The role of magnesium in pancreatic beta-cell function and homeostasis. Front Nutr 2024;11:1458700.
2. Fatima G, Dzupina A, Alhmadi H, Magomedova A, Siddiqui Z, Mehdi A, Hadi N. Magnesium Matters: A Comprehensive Review of Its Vital Role in Health and Diseases. Cureus 2024;16(10):e71392.
3. Rafiee M, Ghavami A, Rashidian A, Hadi A, Askari G. The effect of magnesium supplementation on anthropometric indices: a systematic review and dose–response meta-analysis of clinical trials. Br J Nutr 2021;125(6):644–656.
4. Askari M, Mozaffari H, Jafari A, Ghanbari M, Darooghegi Mofrad M. The effects of magnesium supplementation on obesity measures in adults: a systematic review and dose-response meta-analysis of randomized controlled trials. Crit Rev Food Sci Nutr 2021;61(17):2921–2937.
