Bár az antibiotikumok felhasználása hozamfokozás céljából 2006. január 1-je óta tilos az Európai Unióban, sajnálatos módon egyes, nem EU-s országban ez mindmáig engedélyezett, holott a kis dózisú, tartós antibiotikum-használat a rezisztencia kialakulásának igen kedvező körülményeket teremt – írja a cikkben a SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék munkatársa.
Az emberre veszélyes rezisztencia kialakulását segíti egyebek mellett az is, ha rezisztens baktériumok (vagy csak a reszisztenciát kódoló gének) kerülnek állati eredetű termékek – hús, tej, tojás, méz – közvetítésével a fogyasztók szervezetébe - számol be az újság.
Tehát közegészségügyi veszélyei is vannak az antibiotikumok állatgyógyászati felhasználásának. A rezisztens kórokozó átkerülhet az emberre közvetlen érintkezés útján (pl. az állatok lefogásával), illetve közvetve, állati eredetű termék által.
Ha ugyanis nem megfelelő hőkezelésnek vetik alá a húst, a tojást (nem főzik meg kellően), úgy az állatokból származó rezisztens baktériumok a fogyasztó bélflórájában megtelepedhetnek. Vagy rezisztenciagéneket adhatnak át a bélflóra más tagjainak. A tej esetében ennek a pasztörizálás elterjedése óta kisebb a jelentősége.
Fontos említeni a trágyázással történő terjedést. Ezzel a rezisztens bélbaktériumok az állatokból a növényekre és a természetes vizekbe is eljuthatnak, ami szintén fertőzési forrás lehet az emberek számára. Mindezek miatt az állatgyógyászatban felhasznált antibiotikumok mennyiségét jelentősen csökkenteni kell.
Közellenségek
Közegészségügyi szempontból az egyik legfontosabb – az állatorvoslásban elterjedt – baktérium a Staphylococcus aureus – tájékoztat a szerző, majd a továbbiakban részletezi: a meticillin-rezisztens S. aureus (MRSA) és S. pseudintermedius (MRSP) törzsek ugyanis igen elterjedtek a haszonállat- és társállatgyógyászatban egyaránt. Ezek a törzsek rezisztensek az összes plaktám antibiotikumra (penicillinek, cefalosporinok, monobaktámok, karbapenemek), és további antibiotikum-csoportokkal szemben is ellenállók lehetnek. Az ilyen multirezisztens kórokozók többsége nem pusztítható el fluorokinolonokkal (pl. ciprofloxacin), makrolidokkal (pl. azitromicin) vagy aminoglikozidokkal (pl. gentamicin) sem.
Ezek a törzsek háziállatról emberre terjedve bőrbetegségeket okozhatnak, és fiataloknál, időseknél – vagy immungyenge pácienseknél – akár súlyos, szisztémás fertőzéseket is. A kezelés pedig nagyon nehéz a kórokozó csökkent érzékenysége miatt. Emiatt fontos, hogy az MRSA-t vagy MRSP-t hordozó állatokat hatékonyan gyógykezeljük, és annak időtartama alatt a higiéniai szabályokat szigorúan betartsuk.
A legutóbb az MRSA egy kifejezetten veszélyes, multirezisztens típusa, az MRSA CC398 bukkant fel brit szupermarketek pultjain kínált húsokban. Ezt egyértelműen vissza lehetett vezetni az antibiotikumok túlzott használatára a sertéstelepen.
Jóval gyakoribb, és komolyabb problémákat okoz az Escherichia coli (és a vele egy családba tartozó baktériumok, pl. a Klebsiella pneumoniae). Ez a legtöbb háziállatfaj béltraktusában megtalálható. Nagyon változékony, gyorsan adaptálódó baktérium lévén a legtöbb antibiotikummal szemben gyorsan rezisztenssé válhat. Úgynevezett (3-laktamáz enzimeket termel, ezek el tudják bontani a f3-laktám antibiotikumokat. A kevésbé "veszélyes" enzimek csak a szélesített spektrumú penicillinek (pl. amoxicillin) elbontását teszik lehetővé. Ám az ún. szélesített spektrumú plaktamázok (extended spectrum beta lactamases, ESBL) képesek hatástalanítani a legújabb hatóanyagokat: a 3. és 4. generációs cefalosporinokat és a monobaktámokat is.
Emberre is átterjednek
Ezek a Gram-negatív baktériumok emberre is átterjedhetnek, és súlyos emésztőszervi, húgyúti fertőzést, gyakran vérfertőzést okozhatnak. A fenti, a kórházi ellátásban gyakran használt antibiotikumokra pedig nem reagálnak. Mindezek miatt a 3. és 4. generációs cefalosporinok állatgyógyászati felhasználását korlátozni kell, hiszen ez a legfőbb oka az ESBL-termelő törzsek szelekciójának.
Az E. coli emellett egy másik, a humán gyógyászat számára létfontosságú hatóanyagcsoport, a fluorokinolonok (enrofloxacin, marbofloxacin, difloxacin, danofloxacin) ellen is egyre gyakrabban fejleszt ki rezisztenciát – mind sertéseknél, mind a baromfipraxisban. Ezek a rezisztens mikrobák embereket fertőzve szintén súlyos, nehezen kezelhető kórképeket hozhatnak létre – tájékoztatnak a Haszon Agrár Magazin cikkében. Az antibiotikumokat elsősorban a bakteriális megbetegedések gyógykezelésére szabad használni – vonja le a cikk szerzője a következtetést. A megelőző célú alkalmazást jelentősen csökkenteni kell. Kivételt képezhet ez alól az ún. metafilaxis (állománybeli megelőzés és kezelés egyszerre). Ilyenkor egy állományban a beteg állatokat kezeljük, és indokolt esetben az egészséges jószágot is megelőzésként antibiotikummal etetjük vagy itatjuk – részletezi a cikk szerzője.
Összefoglalva a rezisztencia kialakulásának visszaszorításához fontos a pontos diagnózis, a baktérium ismerete, az érzékenységi vizsgálat elvégzése. Majd ezek alapján a legkevésbé értékes hatóanyag kiválasztása, amelynek megfelelő dózisával kellő ideig kell végezni a kezelést – zárja elemzését dr. Jerzsele Ákos.
