A mostani kutatás eddig példátlan betekintést enged az orvosok által elkövetett gyógyszerabúzusok okaiba – egyben fontos információkkal szolgál a jelenség felismeréséhez és megelőzéséhez. A vizsgálatot Lisa J. Merlo, a floridai egyetem kutatója vezette, melyben a vizsgálók anonim beszélgetések során igyekeztek azonosítani a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos abúzusok hátterét 55 orvos részvételével. Az orvosok gyógyszerabúzussal összefüggő magatartását az orvosok állapotfelmérési programjának részeként követték nyomon. Az orvosok 69 százalékánál tapasztaltak vényköteles gyógyszerrel kapcsolatos abúzust, ezen felül alkohollal és tiltott droggal való visszaélést.
A fókuszcsoportos megbeszéléseken felmerült öt fő téma közül három állt összefüggésben a vényköteles szerrel végzett „öngyógyszerezéssel”. Az orvosok az alábbi egészségi problémákkal összefüggésben számoltak be öngyógyszerezésről: 1) testi természetű fájdalmak (az orvosok jelentős részénél trauma vagy műtét után fellépő krónikus fájdalom enyhítésére szedett vényköteles gyógyszerekkel kezdődött a kóros gyógyszerhasználat), 2) lelki fájdalmak és pszichiátriai tünetek (a doktorok egy része úgy tapasztalta, hogy a vényköteles gyógyszerek szedésével végre megtalálta a hatásos megoldást régóta fennálló szorongásos vagy depressziós tüneteire); és 3) munkahelyi vagy otthoni stressz (az orvosok gyakran azért szednek gyógyszereket, hogy csökkentsék a szakmai vagy személyes életükben őket érő stresszhatásokat). A szerabúzusokat elkövető más személyekhez hasonlóan az orvosok is azt vallották, hogy rekreációs célból is szednek gyógyszereket, hogy „felpörgessék magukat”. Mások azt válaszolták, hogy a gyógyszermegvonás tüneteinek kezelésére használnak vényköteles gyógyszereket. Sok orvos számára a gyógyszerhasználat egyre jelentősebb oka a megvonási tünetek enyhítése, amint addikciós problémájuk egyre súlyosbodik.
Az orvosok között hasonló arányban merül fel a gyógyszerabúzus problémája, mint az átlagos populációban. A könnyebb hozzáférés következtében azonban az orvosok nagyobb valószínűséggel választanak az abúzushoz vényköteles gyógyszereket. A nem megfelelő munkavégzés leggyakoribb oka az orvosok között a szerhasználat. A kollégák kötelesek jelenteni, ha szerabúzus gyanúja merül fel. Az orvosok egészségi állapotának ellenőrzését szolgáló program keretében az érintetteket hosszú távú kezelésre utalhatják, nyomon követhetik vagy gyógyszerszűrést végezhetnek, melyek segítségével nagy arányban érhető el tartós szermentesség. A leszokás stádiumában lévő orvosok tapasztalatainak megismerése egyedülálló lehetőséget kínál az egészségügyi dolgozók gyógyszerabúzusa mögött álló okok feltárására. Az eredmények arra világítanak rá, hogy orvosok körében az „öngyógyszerezés” a vényköteles szerekkel elkövetett abúzus jelentős oka, ám emellett nem elhanyagolható a rekreációs célú gyógyszerszedés sem. A vizsgálat „újabb bizonyítékokkal szolgál annak igazolására, hogy a vényköteles gyógyszereket nem rendeltetésszerűen használó egészségügyi dolgozók speciális populációt képviselnek, akiket különféle okok vezethetnek el a szerabúzushoz, és akiknél esetenként a szokásostól eltérő módszerek lehetnek hatékonyak a prevencióban és intervencióban”.
A szerzők azt javasolják, hogy már az egyetemi oktatás során kezdődjön meg az orvosok által vényköteles szerekkel elkövetett abúzusok megelőzése, melynek a teljes orvosi életpálya alatt folytatódnia kell. Az oktatásnak ki kell térnie arra, hogy az orvosoknak is szakképzett egészségügyi szolgáltatót kell felkeresnie fájdalma enyhítése és egyéb egészségi problémáinak megoldása céljából ahelyett, hogy saját magát kezelné – és ugyanez vonatkozik a pszichiátriai és lelki panaszokra is. „Minden orvosnak tisztában kell lennie a szerabúzus jeleivel és azzal, milyen intervenciós eljárás szükséges, ha valamelyik kollégánál felmerül gyógyszerabúzus gyanúja” – hangsúlyozza dr. Merlo és munkatársainak közleménye.
